Karib-tenger kalózai- a világ vége

A szakadó esőben egy hajó lebegett a víz felszínén. Utasai nem tudták hová tartanak, mások pedig még arról sem tudtak, hogy létezik ez a bizonyos hajó. Sőt, arról sem, hogy létezik a hely, ahová tart. Ennek egyszerű oka, hogy a Détortiller a Világ Vége felé tartott. Egy olyan helyre, amit még nem tűntettek fel a térképeken, mert senki nem tért vissza még onnan.

A hajó kapitánya és személyzete azonban egy emberként kockáztatták életüket régi jó barátjukért, a Kapitányért, Jack Sparrowért.

Barbossa, a Détortiller kapitánya ugyan egyszer régen elárulta Jacket, de most, hogy a Fekete Gyöngyöt örökre elnyelte a tenger, már nem találta helyénvalónak csatározásaikat. Persze az is egy fontos indok volt Barbossa szemében, hogy egy feltétellel kapta vissza életét. Ez pedig az örök hűség volt Jack Sparrow irányában.

A férfi pedig, hasonlóan minden kalózhoz, szerette életét, és nem akarta elveszíteni azt. Ahogy később belegondolt, rájött, Ő sokkal jobban járt, mint azok, akiknek a hosszabb életért cserébe a Bolygó Hollandin kellett szolgálniuk.

Azonban most még nem érkezett el az elmélkedés ideje, a Détortiller fedélzetén erre nem volt lehetőség. Tekintve, nem a leg szokványosabb helyre tartott a hajó.

- Elisabeth - szólította meg Will menyasszonyát.- Gyere be, nem neked való a tengerész élet. A kalóz élet meg pláne nem. Ha Jack kiszabadul, többé hajóra se tesszük a lábunkat. Addig is, vannak itt derék, jó kalózok, akik elvégzik a munkájukat a Te segítséged nélkül is.

Elisabeth először csak a fejét rázta, majd mikor látta, hogy Willnek nem áll szándékában válaszolni, megszólalt.

- Szeretek kalóz lenni, semmire sem cserélném el a mostani életemet és azt, amit átéltem. Soha nem voltam még ilyen boldog.

- Akkor hát…

- Alávaló hitvány népség, munkára fel! - üvöltötte ekkor a kapitány, Barbossa, Elisabeth pedig azonnal visszafordult a földön fekvő vászonhalomhoz és folytatta a vitorlák foltozását.

Will távozott, a lány azonban nem maradt sokáig egyedül. Hamarosan Barbossa lépett oda hozzá fényes csizmájában.

- Ismét szemtől szemben, Miss - szólította meg a lányt.

Elisabeth azonban a férfi felé sem fordította fejét, egyszerűen folytatta a foltozást.

- Sok minden változott, mióta nálam vendégeskedett a Gyöngyön. De mondja, megéri ez? Le sem hunyja a szemét, alig beszél és nem is eszik rendesen. Ha éppen nem a munkájával van elfoglalva, egy térképet bámul és görcsösen szorongatja az iránytűjét. Miért? Ezen a hajón mindenkit egy cél vezérel, Jack Sparrow kiszabadítása. Pihenhetne kicsit, ettől semmi sem lesz könnyebb, illetve nem kerülünk közelebb a Világ Végéhez.

- Már közeledünk - felelte Elisabeth, fel sem pillantva.

- Figyelemre méltó ez az optimizmus, tekintve, mióta erre a hajóra lépett, egyszer nem láttam mosolyogni. És más sem. Kérdem én, mire jó ez az önmarcangolás? Nem ilyennek ismertem meg, és ha jól sejtem, Turner sem.

- Kérem kapitány, hagyjon most. A feladatomra szeretnék koncentrálni.

-Ezen a hajón én vagyok a kapitány, ha akarnám mondhatnám, hogy magának itt nincs feladata. De gondolom, akkor sem osztaná meg velem bánatának okát.

- Semmit sem osztanék meg önnel! Nem érti, milyen nehéz ez nekem? Itt vagyok, mert segíteni szeretnék Jack Sparrowon, aki jó ember és…

-Mind ezért vagyunk itt, azzal viszont vitatkoznék, hogy jó ember e, Miss!

- Én tudom, hogy az. Viszont kétlem, hogy ezt maga megértheti, mert maga…Maga elárulta Őt, kétszer is magára hagyta egy istenverte szigeten, aminek a kormányzójává tette…

Barbossa szeme hírtelen felcsillant, szemmel láthatóan büszke volt magára, hogy ennyi mindent kiszedett Elisabethből.

- Nem vitatkozok Miss, de tudnia kell, hogy nem hagyom annyiban a dolgot! Egyenlőre örülök, hogy megszólalt. Ennyit azóta nem beszélt, hogy a Détortiller fedélzetére tette a lábát!

Elisabeth bánatosan elmosolyodott a kapitány szavait hallván. Nem tudta mi a jobb. Ha beszél, vagy ha hallgat.

Végül, mikor Barbossa már éppen indulni készült, megszólalt.

- Ne menjen el. Ha most magamra hagy, örökre egyedül leszek. Belülről széttép a lelkiismeretem szava. Én vettem rá Jacket, hogy maradjon a Gyöngy fedélzetén. Én vettem rá egy bilincsel. Azt hiszem, vele együtt a szívemet is a Gyöngyön hagytam. Pedig én csak segíteni szerettem volna, nem gondoltam, hogy Jack ilyen dolgokat fog kihozni belőlem, nem gondoltam, hogy ekkora hatással lehet rám…Ma már tudom, tévedtem. Tévedtem, mert elhittem, hogy Jack jó ember és nem kényszerítene választás elé. Szavakkal nem is tette, de mégis, úgy érzem, választanom kell. Közte és Will között. Tanácstalan vagyok.

- Ha tanácsot szeretne kérni, nem a legjobb emberhez fordult…- nevetett fel Barbossa, ahogy elképzelte magát tanácsokat osztogatni.

- Ne .- suttogta Elisabeth - Az a baj, hogy már választottam…