|
Előszó
2006.08.15. 14:46
Előszó
Őrült vihar tombolt a Karib-tengeren. Két méteres hullámok korbácsolt a megvadult szél. A Fekete Gyöngy kapitánya, mégsem tett le Tervéről, hogy megtámadja a Twain elnevezésű kereskedelmi hajót. A teljesen fekete gyöngy a fehér vitorlás hajóhoz siklott. A Twain legénysége rémülten tódult fel a fedélzetre.
-Kapitány! Még odébb állhatunk.- Mondta az egyik kalóz a kapitánynak.
-Nem! Ha eddig eljutottunk, akkor befejezzük.- Intette le a fekete rasztás hajú, cserzett bőrű kalóz, kinek barna szemeiben volt valami vonzó. Talán az, hogy sütött belőle a megbízhatatlanság. A fején vörös fejkendő volt. Az arcát kicsit veszélyessé tette a bajsza. Az atléta alkatának köszönhetően gyorsan átugrott a másik hajóra.
-Hol van… a Kapitányotok?- Kérdezte.
-Itt.- Állt elő egy idősödő, pocakos férfi.- Mark Twain vagyok. S ajánlóm, hogy tűnjön el a hajómról.
-Ha nem tűnt volna fel, kalózok vagyunk. Jack Sparrow kapitány, és az ott a Fekete Gyöngy.- Mutatott a hajója felé Jack, amit imádott.
Azt várta, hogy ez a két név majd rémülettel tölti el Twaint, de tévedett.
-Mondom a Fekete Gyöngy!- Hangsúlyozta ki Jack.
-Értettem elsőre. Áh, most meg kéne ijednem.
-Javasolnám.- Biccentett Jack.- Emberek! Vegyétek el, ami kell!- Parancsolta. A Fekete Gyöngy legényei módszeresen kezdtek fosztogatni. Mind addig, míg egy hatalmas hullám be nem terítette őket. Mindenkit a fedélzethez nyomott. Többen meg is haltak. Jack talpra kecmergett, és lerázta a vizet magáról.
-Fránya idő.- Morogta. A tekintette Mark Twainre irányult, és látta, hogy halott.- Lenyűgöző.- Morogta.- Emberek in…- Adta volna ki az újabb parancsot, de akkor síkoltás ütötte meg a fülét. Egy gyereké. Jack a korláthoz sietett, és körül nézett a tengeren. Egy vörös hajú 10 év körüli kislányt vett észre. Igaz kalóz volt, de mégsem az a legrosszabb értelembe vett kalóz.
Levette a kardját, fegyvereit, és a kalapját. Felállt a korlátra, és a vízbe ugrott. Küzdött az egyre nagyobb hullámokkal. A só csípte a szemét, de elérte a kislányt, aki már az ájulás szélén állt. Jack megfogta, és visszaúszott a Twain-hez. Két embere segített neki, felmászni.
Miután felért a földre fektette a lányt, aki görcsösen köhögött.
-Nem mondták még neked, hogy viharban nem úszunk a nyílt vízen?- Korholta Jack.
-Raveena!- Rohant hozzájuk egy fiatal nő, és félrelökte Jacket.
-Jobban is vigyázhatna rá.- Állt fel Jack.- Indulás csürhe!- Kiáltotta, és visszament a Fekete Gyöngyre.
Raveena kinyitotta az, addig összezárt tenyerét. Ott csillogott benne, egy aranygyűrű. Zöld szemei felcsillantak a látványától.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
