-Ez is olyan történet, mint az, hogy szökött meg a lakatlan szigetről, Mr. Sparrow?- Hitetlenkedett Elizabeth.

-Nem hisz nekem Miss. Swann?- Kérdezte játszott sértőséggel Jack.

Elizabeth gúnyosan nézett rá.

-Pedig ez így igaz.- Lépett hozzájuk Raveena.- Tényleg ő mentett meg.- Vette el a rumos üveget Jacktől Raveena, nagyot húzott belőle. Jack elismerően hümmögött. Will és Elizabeth viszont a döbbenettől szólni se bírt.

-Ha ő nincs, én most halott lennék.

-De, miért lett kalóz? Miért nem varrónő, majd egy gazdag nemes felesége?- Kérdezte Will.

-Aznap este csak a nővérem maradt életben, de ő három éve meghalt. Nekem hozzá kellett volna mennem egy negyvennél is több éves férfihoz. Inkább megszöktem, és teljesítettem gyerekkori álmom. A példaképem nyomdokaiba léptem.- Nézett rajongva Jackre Raveena. Jack gyanakodva méregette a lányt.

-Most csak viccel, ugye?- Kérdezte.

-Nem. Azt az estét követően, ön lett a példaképem, és minden gondolatomat, csak a kalóz élet tette ki.

-De… de…- Hebegett Jack.

-Nocsak a nagy Jack Sparrow nem találja a szavakat?- Játszott meglepődést Elizabeth.

-Miss. Swann, ugye nem akarja, hogy kirakjam Tortugán?- Kérdezte Jack.

Elizabeth lenézően pillantott a kalózra.

-Jöjjön Miss. Twain, beszélgessünk.- Állt fel Jack, és elindult a korláthoz. Raveena követte.

-Tudja, mikor megtudtam, hogy ön a másik, akit fel akarnak akasztani, örültem, hogy nem napon halhatok meg a példaképemmel.- Ült fel a korlátra Raveena.

Jacket kezdte zavarni, hogy ez a fruska ennyire oda van érte.

-Hol tegyük ki?

-Tessék? Sehol! Magával tartok.

-Szó se lehet róla!

-Csatlakozom a legénységhez.

-Nem! Így is túl sok nő van ezen a hajón. Elég Annamária, meg Miss. Swann.

-Miss. Swann nem kalóz. Én viszont az vagyok.

-Maga csak egy kislány. Tudja, milyen veszélyes a kalózok élete? Arról nem is beszélve, hogy becstelenek, az udvarias szót hírből se ismerik.- Kezdte felsorolni az ellenérveket Jack.

-Elmúltam húsz éves! Felnőtt nő vagyok, és igazi kalóz! Sőt! Kalóz kapitány.

-Óh, valóban? Na és a hajója?

Ravenna leugrott a fedélzetre.

-A Flotta elsüllyesztette.

-Na látja.

-Mit? Maga ne beszéljen! Nem rég szerezte vissza a hajóját. Ne feledje, én mindent tudok magáról.- Változott suttogássá Raveena hangja.- Mindent.- Lépett közelebb Jackhez Raveena.- Davy Jonesról is.- Lehelte alig egy centivel Jack arca előtt Raveena. Jack szeme láthatóan megvillant. Raveena elégedetten mosolyodott el.

-Látja? Jobb, ha rám hallgat.- Fordult el Jacktől Raveena, de Jack a karjánál fogva húzta vissza.

-Honnan szerezte azt a gyűrűt!- Emelte fel Raveena jobb kezét Jack. A lány mutató ujján egy aranygyűrű volt, melynek közepébe egy kígyót véstek.

-10 évvel ezelőtt jutottam hozzá. Miután megmentett. Miért?

-Semmiért. Brestig elvisszük. Ott pedig elvállnak útjaink.- Engedte el a lányt Jack.

-De…

-Semmi, de! Most pedig feküdjön le a kabinban.- Javasolta Jack. Raveena dacosan elvonult.

Tüzes kislány, a mindenét. Ha én ezt akkor tudom. Gondolta magában Jack, és megnézte az ő jobb kezén lévő gyűrűt, mely arany volt, és ugyanolyan kígyót véstek bele, mint Raveenáéba.

-Mr. Gibbs! Brestbe megyünk!- Parancsolta Jack, majd az iránytűjére meredt, ami nem északra mutat, hanem arra, amire legjobban vágyik. Bosszúságára ez most Raveena volt.