A halál árnyékában
2006.08.15. 14:54
3. Fejezet
A halál árnyékában
Az este leszállt a Földre. A Fekete Gyöngy legénysége az őrködőket kivéve nyugovóra tért. Jack a kabinjában próbálta a térképén kiszámolni, merre is menjenek, ugyanis az iránytűje még mindig Brest felé mutatott.
Jack, a majom ott ólálkodott a kapitány körül.
-Meg kellene már szabadulni tőled.- Lökte félre az állatot Jack, és visszatért a térképhez.
-Kapitány! Kapitány!- Hallotta a legénység kiáltozását.
Jack felállt, és a fedélzetre sietett.
-Mi az Mr. Gibbs!- Lépett a falfehér férfihez Jack.
-Nézze!- Mutatott a tenger felé.
Jack lassan odafordította a fejét, majd lépett egyet hátra. A víz felett egy átlátszó női alak lebeget.
-Elizabeth.- Legyintett Jack.
-Igen, Mr. Sparrow?
Jack úgy nézett a nőre, mint, aki még nem látta.
-Maga itt? Akkor az…
-Jack Sparrow! Menj vissza Raveenáért! Szüksége van rád!
-Neki egy férfira van szüksége, aki visszarántja a földre.
-Ne ellenkezz velem! Ha meg akarod szerezni a szobrot, szükséged lesz rá.
-Nem tudom, miről beszél.- hazudta Jack.
-Én figyelmezettelek!- Mondta az alak, és eltűnt.
-Jack! Miről beszélt?- Kérdezte Will.
-Semmiről.
-A szellemek nem szoktak a levegőbe beszélni, nem gondolja?- Kérdezte Elizabeth.
-Én csak két dolgot gondolok kedvesem. Egy, ez a nő szerintem nagyon is a levegőbe beszélt, hisz ott lebegett. A másik pedig, vagy túl kevés rumot ittam, vagy túl sokat. Menjenek vissza aludni! A többiek meg vissza a dolgukhoz! Jó éjt Miss. Swann, Will.- Indult el Jack vissza a kabinjába.
-Kapitány!
Jack bosszúsan fordult vissza.
-Mi van megint, Annamária?
-Egy másik hajó! Kalózhajó.
-Ez az este egyre jobb.- Sóhajtott Jack, és a kormányhoz ment. A látványtól teljesen elképedt. A másik kalózhajó ugyanúgy nézett ki, mint az ő Fekete Gyöngye, csupán a vitorlái nem feketék, hanem vérvörösek voltak.
-Megtaláltuk Raveena hajóját.- jegyezte meg a kalóz mellé álló Will.
-Tényleg oda van magáért.- Mondta a másik oldalán álló Elizabeth.
-Ne mondja! Látom.
A másik hajó oldalán ott díszelgett a név: Sparrow
-Megtámadjuk, és visszafoglaljuk a hajót?
-Miért tennék?
-Mert Raveenáé.- Válaszolta Lizzy.
-Raveena hazudott nekem, azt mondta elsüllyedt.
-Nem is értem kiről vette a példát.- jegyezte meg Will.
-Úgy látom, hogy addig nem hagytok békén, míg vissza nem megyünk Brestbe.
-Jó meglátás.- Bólintott Will.
-Mr. Gibbs! Irányt váltunk! Visszamegyünk Brestbe, de szélsebesen, ám! És most hagyjatok végre aludni!
-Várj! Mit csináljunk velük?
-Ahogy elnézem, kikötöttek, nem foglalkoznak velünk, akkor mi minek foglalkoznánk ővelük?- Vont vállat Jack, és otthagyta Willéket.
-Lelke mélyén jó ember.- Jegyezte meg Elizabeth.
-Lehet, de nagyon a mélyén.- Válaszolta Will.
Raveena eközben a poklok poklát élte át.
Michel fogdába vitte a lányt. A cellában tért magához.
-Végre felébredt Miss. Twain!- Lépett a rácshoz Kirkland. A férfi pár évvel lehetett idősebb Raveenánál. Fehér parókát viselt, és nemesekhez illő ruhát. Füst színű szemével méregette a lányt.
-Mr. Kirkland! Mire véljem ezt?- Kérte számon Raveena, és közel lépett a rácshoz.
-Önnél van valami, amire nekem szükségem van.
-Mi az?
-A Gyűrűje.
Raveena lenézett a kezére. Az aranygyűrűje eltűnt.
-Úgy látom, már megszerezte. Akkor miért nem enged el?
-Miss. Twain. Nekem az igazi kell, nem pedig egy olcsó utánzat.
-Nem értem miről beszél. Az volt az igazi.
Kirkland felhorkant.
-Ne akarjon becsapni. Hol van? Jobb, ha tudja, hogy az élete függ a választól.
Raveena dühösen nézett a férfira.
-Fogalmam sincs!- Szótagolta.
-Rendben, ön akarta. Sajnos fel kell áldoznunk. Mr. Cocteau majd előkészíti az örökágyát.
-Örökágyam?- Vonta össze a szemöldökét Raveena.
-Igen, a koporsóját.- Vigyorgott Kirkland.- Ágyő, kedvesem.
Raveena tehetetlenül ült le. Mi folyik körülöttem? Miért olyan fontos, az a gyűrű, amit a haldokló apám ujjáról húztam le? S miért hordott volna apám hamis gyűrűt, hacsak nem… Jack Sparrow! Áh, nem lehet. Nagy gazfickó, de arra még ő se számíthatót, hogy összefut velem.
Miután kiszabadulok innen, mert biztos kifogok, csak azt nem tudom, még, hogy hogyan, tehát akkor majd megkeresem, és számon kérem.
De Michel. Hogy árulhatott el? Igaza volt a nővéremnek, ő is csak férfi. Legalább Jackben nem csalódtam. Ő pontosan olyan, amilyen Norington lefestette. Flegma, kalandvágyó, önző kicsit lökött. Igazi kalóz. Michel a bokájáig se ér fel. Csak jussak ki innen. Végzek Kirklanaddel és Michellel is.
-Kedvesem!- Nyitotta ki az ajtót Michel. Raveena félre tette a gondolatait. Méltóságteljesen felállt.
-Megvettem magát Mr. Cocteau.- Mondta mély undorral a hangjában Raveena.
-Ravy, nem tehettem mást. Megfenyegetett.
-Nem hiszek önnek. Tudom, mi vár rám. Meg akarnak ölni, de soha nem szabadulnak tőlem meg. Visszatérek, és bosszút állok.
-Sajnálom, szerelmem.
-Ne hívjon így! Már vége köztünk mindenek.
-Főleg az életének. Indulás! Mindjárt éjfél.- jelent meg Kirkland.
Megbilincselték Raveenát, és kivezették.
-Hova megyünk?- Kérdezte Raveena, mikor egy lovaskocsiba ültették.
-A temetőbe.- Válaszolta Michel.
Raveena lemondóan elmosolyodott. Nem egy kalózhoz méltó halál, azaz egy biztos.
A Fekete Gyöngy alig két órája indult el Brestből, így hamar visszaértek. Megint távolabb horgonyoztak le. Jack, Will és Elizabeth a parthoz evezetek.
-Na és most merre?- Kérdezte Elizabeth.
Jack felnyitotta az iránytűjét. Majd becsukta, és újra kinyitotta. Ezt megismételte még háromszor.
-Jack?- Kérdezte Will.
-A temető felé mutat.
-Akkor menjünk.
-Fiam, ha Raveena a temetőben van, akkor valószínűleg már halott. Minek húznánk az időt?
-Mert lehet nem halott még.- Vetette fel Elizabeth.
-Akkor minek lenne a temetőben.
-Lehet egy elhunyt családtagját, látogatja meg.
-Elizabeth kérem. Éjfélkor? Ráadásul Raveena, és az egész családja Port Royalban él.
-Jól érzem Jack, hogy fél bemenni a temetőbe?- Kérdezte Elizabeth.
-Én? Félni? Szinte a temetőben nőttem fel!- Ellenkezett Jack.
-Akkor menjünk a temetőbe.- Javasolta Will.
-Helyes! Menjünk a temetőbe.- Indult el Jack.
Will és Elizabeth somolyogva követték.
A bresti temető elég félelmetesnek tetszett, ezen az éjjelen. Ehhez hozzájárult a telihold, és a messziről hallatszó menydörgés.
A lovas kocsi már megérkezett. Raveena bár ellenkezett, mégsem jutott semmire. A két férfi erősebb volt nála. Belefektették egy barna fa koporsóba.
Lezárták a tetejét. Már elkezdték leengedni a gödörbe, mikor megérkeztek Jackék.
-Ha szabad ajánlanom, jobb lesz, ha elengedik a lányt.- Rántotta elő a kardját Jack.
-Nem értem miről beszél. Mi egy szerencsétlenül járt halottat temetünk el.- Közölte Kirkland.
-Sajnálom, de ez a lány… Az egyik kalóztársam.
-Áh, sajnálatos…- Hajtotta le a fejét Kirkland, és előrántotta a kardját.- De ő már halott.
Jack és Kirkland vívni kezdtek.
Michel is kardot rántott, akárcsak Will. Ők egymással kezdtek vívni. Elizabeth pedig a koporsót húzta vissza, nagy nehezen, majd leeresztette a földre. Próbálta kinyitni, de nem járt sikerrel.
A négy férfi közben tovább vívott. Jacket hátrálásra kényszeríttette Kirland. A kalóz elesett egy fa kiálló gyökerében.
-Majd legközelebb.- tette el a kardját Kirkland, és elmenekült. Menekülés közben lelőtte a Williammel vívó Michelt, aki holtan terült el.
Will megnézte, hogy meghalt-e. Eltette a kardját, és visszament Elizabeth-hez, ahogy a földről feltápászkodó Jack is.
-Megengedi?- Tolta félre Elizabethet Jack,és Will-lel felnyitották a koporsót. Raveena lehunyt szemmel feküdt benne.
Will kiemelte a lányt, és a földre fektette.
-Még él.- Mondta a többieknek.- A bilincs kulcsa?
Jack megcsörgette a kulcsot, majd kinyitott a zárat, és levette Raveenáról. A lány magához tért. Amint meglátta Jacket egyből megpofozta.
-Gondolom ezt nem érdemelted meg.- Ironizált Will.
-Valójában, nagyon is megérdemeltem.
-Örülök, hogy belátod.- Állt talpra Raveena.- Te alávaló, mocskos gazember.- Indult meg Jack felé Raveena.
-Megértem a dühöd, de mindent megmagyarázok.- Hátrál Jack, amíg egy fába nem ütközött.
Raveena nagyon közel állt meg hozzá.
-Nem elég, hogy ellopod a gyűrűm, még kis híján meg is öletsz. Legszívesebben kettéhasítanálak.
-Álljunk csak meg, kislány! Te se mondtál igazat nekem. A hajód nem is süllyedt el!
Raveena szeme megvillant a sötétben.
-Nem tudom…
-Ne próbálkozz! Találkoztunk a Sparrow-wal. Hízelgő név. Mi történt valójában?
-Ez nem tartozik rád. Különben se tereld el a szót! Miért loptad el a gyűrűm?
-Tényleg Jack? Miért loptad el?- Kérdezte Will.
-Hallgatjuk Mr. Sparrow.
Will, Elizabeth és Raveena csapdába ejtette a kalóz kapitányt, aki semerre se tudott menekülni.
-Na jó. Tényleg elloptam. A rege, amit mesélt Elizabeth, igaz. Tényleg létezik a szobor, ami egy elvarázsolt szigeten van. Amit egy mágikuskapu véd. Ennek a zárát, csak a két gyűrű összekapcsolásával lehet kinyitni. A szobor pedig egy kastélyban van.
-Nem hiszem el. Igazat mondtál.- Jött rá Will.
-Néha előfordul, de sose hisznek nekem.
-Vajon miért?- Morogta Raveena.- Mellesleg, ha nem lopod el az én gyűrűmet, akkor én lopom el a tiedet. Menjünk a Gyöngyre, és keressük meg a szigetet.
-De senki, se tudja hol van.- Mutatott rá Will.
-Az iránytű?
Jack ránézett.
-Nem mutatja.
-Nem baj, ismerek valakit Tortugán, aki tudni fogja.
-Miss. Wingfield- Kérdezte Jack.
-Igen ő.
-Én is hozzá indultam.
-Akkor menjünk.
-És mi lesz vele?- Mutatott a halott Michel felé Elizabeth.
Raveena egy pillanatra elszomorodott, majd mély harag áradt szét benne. Jack ezt észrevette.
-Reggel majd megtalálják.- Indult el a part felé Raveena. -Van még egy kalózunk, aki nem mond el mindent.- Súgta Will a menyasszonyának.
|