Jack remélte, hogy Elizabeth megértette, hogy mit is csinál, s közben reménykedett abban is, hogy nem késett el, és Raveena életben van.

Amint megtaláltam a kastélyt végzek ezekkel a gyilkosokkal. Bemocskolják a kalózok kultuszát, és megpróbálnak megölni egy nőt. Gyáva férgek. Morgott magában, és ingerülten félrelökte egy pálmafalevelét.

-Valami baj van Mr. Sparrow?- Kérdezte Kirkland.

-Baj? Nincs semmi baj, csak már… Türelmetlen vagyok.

-Áh, értem. Aki kapzsi, annak nem erősége a türelem.

-Erről van itt szó.- Értett egyet Jack.

-Nos, már nem kell tovább türelmetlenkedni.- Jelentette ki Kirkland. Félre húzott egy ágat, és így feltárult előttük a hatalmas ódon kastély.

-Most kell csak igazán.- Morogta maga elé Jack.

Az éj lassan kezdett leszállni. Raveena még nem tért magához. Zilálva feküdt Jack kabinjában. Elizabeth egy hideg vizes ronggyal törölgette a lány homlokát.

-Hogy van?- Kérdezte a belépő Will.

-Nem túl jól. Félek, hogy meghal.

-Nem fog, azt nem hagyjuk.

-Ha nem látja egy orvos, akkor meg fog halni. S tudtommal ezen a hajón nincs orvos.

-Ez is Jack hibája. Ha egy kicsit nem magával foglalkozna, akkor elvihetnénk Raveenát, de neki megint csak a kincs kell.

-Most tévedsz Will.- Mondott ellent Elizabeth.- Jack azért tartott Mr. Kirklanddel, hogy mi megmeneküljünk. Nagyon is aggódik érte. Jack most megmutatta, hogy képes önzetlenül cselekedni.

-Ezt honnan veszed?

-Abból, amit mondott, hogy Chantalnak igaza volt, csak rossz embernek mondta. „Most az eszedre hallgatsz, de néha jobb, ha a szívedre. Ettől függ az életed, és azé is, akit a legjobban szeretsz ezen a világon” szó szerint ezt mondta, csak Raveenának. Valószínűleg, ő azt látta, hogy Raveena marad alul a vívásban, és Jacket találja el a tőr, de a sors megfordult.

-Értem már.- Bólintott Will.- Kerítek valakit, aki tud segíteni.

Elizabeth visszafordult Raveenához.

-Ne add fel! Jacknek szüksége van rád.- Bíztatta Raveenát.

-Jack… Jack…- Zilálta halkan Raveena, majd hirtelen felpattant a szeme.- Meg fogják ölni!

Elizabeth az ijedségtől hirtelen felugrott. Raveena a nőre fordította a fejét.

-Jacket, meg fogják ölni!- Ismételte meg, majd újra elájult.

Elizabeth értetlenül és rémülten meredt a lányra.

-Elizabeth!- Tért vissza Will, egy fiatal fiúval, akinek világosbarnahaja, és szikrázó kék szeme volt.- Mi történt?- Kérdezte a menyasszonyától Will.

-Semmi, semmi. Ő ki?- Kérdezte Elizabeth.

-Mr. Lock. Épp orvost kerestem, mikor megjelent.- Magyarázta Will.

-Üdvözlöm Miss…

-Swann.

-Miss. Swann.- Csókolt kezet Mr. Lock.- Dr. Edward Lock vagyok, a Forgotten Madalion nevű hajóról. A sziget másik oldalán horgonyoztunk le.

-Nagy szerencse. Ő Raveena Twain.- Mondta Elizabeth.- Tud rajta segíteni?- Kérdezte.

Edward leült a lány mellé, és megvizsgálta a sebet.

-Igen, tudok. A táskám a parton maradt, felhoznák?

-Természetesen.- Felelte Will, és Elizabethtel elmentek. Edward meggyőződött róla, hogy tényleg elmentek-e, majd visszatért a beteghez.

-Jaj, Ravy! Nagy szerencséd van.- Mosolygott, miközben a jobb kezét a lány homlokára, a balt a sérülésre tette. Vett egy mély levegőt, majd behunyt szemmel kifújta, eközben aranyfényű fény áradt a nő testébe. Raveena szeme felpattant, és az orvosra meredt.

-Teljesen nem tudlak meggyógyítani, de ez elég lesz, hogy megmentsd.- Mondta Edward, mikor végzett.

-Köszönöm.- Mondta Raveena.

Edward bólintott, és úgy eltűnt, ahogy megjelent. Raveenának fájt még a válla, de felkelt, és indulásra kész volt.

-Nem találtuk…- Tért vissza Will, majd megtorpant Raveena előtt.

-Mit ácsorogsz! Jacknek szüksége van ránk.- értetlenkedett Raveena, és elsietett Will mellett.- Nem jössz?

-Dehogynem.- Indult el Will.

-Raveena, mi történt?- Kérdezte Elizabeth a parton.- Meggyógyultál?

-Félig-meddig.

-De… Dr. Lock…

-Ahogy jött, úgy el is tűnt.

-Meg kell, köszönünk. A hajó biztos itt van valahol.

-Milyen hajó?- Kérdezte Raveena.

-Forgotten Madalion.- felelte Will.

-Az érdekes lenne.

-Miért?

-Mert a Forgotten Madalion három éve elsüllyedt. A legénység minden tagja meghalt.- felelte Raveena, és elindult a kapuhoz vezető úton.

-De ez, hogy lehet?

-Egy elvarázsolt szigeten vagyunk.- Mondta mi se természetsebben Raveena.

Willék nem feszegették tovább inkább a témát.

-Hogy jutunk be?- Kérdezte Will a csukott kapu előtt.- Nincs nálunk a kulcs.

-Dehogyis nincs!- Vette elő Raveena a zsebéből a gyűrűket.- Elvettem Jacktől, miközben a karjaiba zuhantam.- Mosolygott a lány, és behelyezte a kulcsot. A kapu feltárult.

-Van még egy probléma…

-De jó nekünk, csak egy?- Viccelt Raveena.

-Nem egy van, a többihez. Hogy találjuk meg Jacket?- Kérdezte Will.

-Követjük a nyomokat.

-Nyomolvasó is vagy?

-Sokoldalú vagyok, Elizabeth. Nagyon sok, akárcsak te.- Válaszolta Raveena.

Neki eredtek a dzsungelnek.

Míg Raveenáék a nyomokat követték, Jackék a kastély előtt álltak.

-Hogy jutunk be?- Kérdezte Kirkland.

-Ez egy jó kérdés.

-S mi a válasz rá, Mr. Sparrow.

-Fogalmam sincs róla. Az egyetlen ember, aki tudta, meghalt, hála magának.

-Ne akarjon átvágni!

-Kivételesen igazat mondtam.

-Akkor már nincs szükségem magára. Megölni!- Adta parancsba Kirkland. A többi kalóz fegyvert rántott, és célba vették Jacket, aki hidegvérrel várta. A rengetegből, ekkor hangokat hallottak. Majd a hangot, rémisztő alakok megjelenése tette teljessé. A szörnyek úgy néztek ki, mint a zombik. A szemük vörösen izzott, az arcuk, mint a halottaké. A kezükben lándzsát, íjat, és más fegyvereket tartottak.

-Ezek meg mik?- Döbbent meg Kirkland.

-Mivel ez egy elvarázsolt sziget, gondolom az őslakók, akiket szintén elvarázsoltak.- Kockáztatta meg Jack.- Nem hiszem, hogy örülnek nekünk.

Ennek megerősítésére, abban a pillanatban levitte egy nyílvesző Jack kalapját a fejéről.

-Akkor bánjon el velük!- Közölte Kirkland, és az embereivel a rengettekbe rohant. Néhány támadó üldözőbe vette őket.

-Gyávák.- Húzta elő a kardját Jack.- Na gyertek!- Állt szembe a többi elvarázsolt rémmel. Azok egy emberként, vagyis rémként, támadtak Jackre, aki hősiesen küzdött.

Csakhogy nem bírt a hatalmas túlerővel, már kezdett fáradni, így nem vette észre, hogy az egyik lény célba vette a nyílveszővel. Raveenáék ekkor robbantak be. A lány, habozás nélkül lelőtte a lényt.

Jack felé kapta a fejét.

-Raveena.- Döbbent meg.

Raveena kedvesen elmosolyodott, és felé sétált. Jack visszamosolygott rá.

-Jack.- Állt meg a kalóz előtt.- Egy percre se hagyhatlak magadra?

-Erről még beszélünk kisasszony.- Jelentette ki Jack.- Ám most, más dolgunk van.

-Igen, elégé más.- Rántott kardot Raveena. Ettől a mozdulattól bele nyílalt a fájdalom a vállába. Még szerencse, hogy mind két kezemmel jól vívok. Gondolta, és átette a kardot a másik kezébe. A két kalóz egyszerre kezdtek harcolni, tökéletesen egy ritmusban mozogtak. Elizabeth és Will ugyancsak karddal irtották a rémeket.