A kaland vége

A kalózok eleget tettek kapitányuk utolsó kívánságának. Kardot rántottak.

-Szégyen! A saját legénységem!- Mondta undorodva Raveena

-Csak nyugodtan, kedvesem.- Emlékeztette Jack, és felvette a vívóállását.

-Ahogy óhajtja kapitány.- tett hasonlóképpen Raveena.

Harcolni kezdtek. Will kihasználta, hogy senki se figyel rá, és Elizabethre, így inkább a barátnőjét szabadította ki, majd átadta neki a kardját. Ők is beszálltak a harcba. Körülöttük a kastély omladozni kezdett. A fali díszek nagy robajjal csapódtak a padlónak. A sziget egyre jobban süllyedt. Jack, Raveena, Will, és Elizabeth egymásután vágták le az ellenséget. Raveena épp a volt navigátorát szúrta le, mikor Jack megragadta a karját.

-Mennünk kell! Mindjárt ránk szakad az egész.

Raveena bólintott.

-Will, Elizabeth! Menjünk!- Kiáltott nekik Raveena.

A kijárat felé kezdtek rohanni.

-Jack! A szobor!- Jutott eszébe Raveenának.

-Hagyd, nem fontos!- Mondta Jack, és tovább rohant. Raveena is rohant volna tovább, de megszédült. Jack visszament hozzá.

-Gyere.- Karolta át a derekát.- Támaszkodj rám.

-Nagyon érdekel téged, amit tudok.- Jegyezte meg Raveena.

-Csak az életem függ tőle.- Közölte Jack.

Mögöttük már mindent elnyelt a víz. A Sparrow egykori legénysége nem tudott kimenekülni a kastélyból. Az egész rájuk, Kirkland holtestére és a szoborra dőlt.

A négyes kiért a partra.

-Horgonyt fel!- Kiáltotta Will, miközben felugrott a Gyöngy fedélzetére. Segített felszállni Elizabethnek is.

Jack és Raveena is befutott.

-Segítségek?- nyújtott kezet Raveenának Edward Lock. A nő megdöbbenve nézett rá.

-Maga nem szellem?- Kérdezte, és elfogadta a férfi kezét.

-Nem egészen. Mindent megmagyarázok.- Segítette fel Edward, és rámosolygott. Jacknek nem tetszett ez a nézés. Ő is felszállt a hajra.

-Átkötözöm a sebed.- javasolta Edward Raveenának.

-Az jó lesz.- Bólintott Raveena, és elfogadta az orvos karját. A Fekete Gyöngy lassan eltávolodott a szigettől. Jack elnézte, ahogy elnyeli a tenger.

-Kapitány!- Lépett Jackhez Mr. Gibbs.- És a szobor?

-Nem sikerült megszereznünk. Az életünket kellett mentenünk, de Mr. Kirkland, és a Sparrow legénysége halott.

-A Sparrow időközben elsüllyedt.

-Befejezetnek tekinthetjük a kalandot, sikeretlen volt, de legalább kaland volt.

-Mi az irány?

-Port Royal.- Válaszolta Will, aki Elizabeth derekát karolta át.

-Hallottad.- Mondta Jack, és a pároshoz lépett.

-Nem aggódtok, hogy letartoztatnak titeket?

-A kormányzó az apám, és Port Royal az ő fennhatósága alá tartozik.- Felelte Elizabeth.

-Ez igaz.

-Úgy döntöttünk összeházasodunk.

-Gratulálok, de ugye megbocsátjátok, hogy nem veszek részt az esküvőtökön. Engem nem érint az amnesztia.

-Nem is hívtuk Mr. Sparrow.- Mutatott rá Elizabeth.

-Miért tudtam, hogy ezt mondja, kedvesem?- Ironizált Jack.

-Szeretném, ha a következő kalandjaidból kihagynál minket.

-Most se én hívtalak William.

-Mit gondol Mr. Lock-ról?

-Miért kéne bármit is gondolnom?

-Mert Raveena…

-Nem akarom hallani.- Szólt közbe Jack.- Megyek, és iszom egy kis rumot, teljesen kiszáradtam- Hagyta ott Jack Willéket.

Magához vett egy üveg rumot, és elbújt a kabinjában, csak sötétedés után jött fel a fedélzetre. A legénység nagy része aludt. Raveena és Edward álltak a hajó orránál, és jó kedvűen beszélgettek.

-Jó estét!- Köszönt rájuk Jack.

-Áh, Jack! Végre előbújtál!- Fordult hozzá Raveena.- Bemutatom Dr. Edward Lock-ot, ő Jack Sparrow kapitány.

-Jó napot!

-Inkább estét. Elárulná, hogy maga most, élő, holt, vagy élőholt?

-Élek.- Kezdte Edward.- Amikor a hajónkat elsüllyesztették, én haldoklásom közepette a szigetre vetődtem. A sziget felajánlotta, hogy életben maradhatok, de a szigetet kell szolgálnom. Mivel a sziget megsemmisült, szabad lettem.

-És máris csatlakozott az új hajómhoz, mint hajóorvos, és navigátor.- tette hozzá Raveena.

-Te aztán gyorsan megbízol az emberekben.

-Benned is bízom.

-Rossz válasz. Holnap kikötünk Port Royalban, te is kiszállsz, vagy nem?

-Nem, mi Tortugára megyünk legénységet toborozni. Te is segítesz, ugye?

-Igen, úgyis beszélnem kell Scarlett-tel. Meg veled is.

-Majd ha végleg elválnak útjaink.

-Gondoltam. Tessék, ez a tied.- Adta vissza a gyűrűjét a lánynak Jack.

-Kösz.- Vette fel az ujjára Raveena.- Lefekszem.- Mondta, és elment.

Másnap Will és Elizabeth elhagyta a Fekete Gyöngyöt. Nagy boldogságban léptek Port Royal földjére. Lelkesen tervezték az esküvőjüket.

Jack, Raveena és Edward Tortuga szigetére hajózott. Két nap alatt összeszedték az új legénységet.

Egy hajóra is sikerült szert tenni, amit néhány nap alatt átvarázsoltak egy igazi kalózhajóvá. A neve Carrabian Satan.

Egy hét múlva a Fekete Gyöngy és a Carrabian Satan egymás mellett állt.

Raveena és Jack a Gyöngyön állt.

-Eljött a búcsú ideje.- Kezdte Raveena.- Köszönök mindent.

-Nincs mit köszönöd, inkább áruld el, amit tudni akarok.

-Rendben.- hajolt Jack füléhez Raveena.- A kulcsot nem tudom, hol van, de azt igen, hol van a kép a kulcsról.- Kezdte, és Jack fülébe súgta.

-Ez is több mint a semmi.- Jegyezte meg Jack.

-Nagyon vigyázz magadra!  Szívesen veled tartok.

-Ne!

-Aggódsz?

-Csak akadályoznál.- Közölte Jack.

Raveena csúfondárosan elmosolyodott.

-Tessék.- Húzta elő a tőrt Raveena, amit Kirklandbe szúrt.- Ígérd meg, hogy ezzel végzel Jonessal.

-Ez kevés lesz, de valahogy felhasználom a cél érdekében.- Ígérte meg Jack.

-Találkozunk még?

-Egész biztos, mert ahogy elnéztem az iránytű rád mutat, ha bajban vagy.

-Nekem fájni kezd a vállam, ha te vagy bajban.- Nevetett Raveena, és Jack szemébe nézett.

-Vigyázz magadra kislány.- Nézett a lány szemébe Jack.

-Te is.- Kérte Raveena, és lassan megcsókolta Jacket, aki visszacsókolt. Majd még megvillantottak egymásra egy mosolyt, és Raveena átmászott a saját hajójára.

Jack elnézte, ahogy távolodik a lány.

-Raveena!- Kiáltott át neki. A lány visszanézett.- Vedd el, ami kell!

-És ne add vissza!- Kiáltott vissza Raveena mosolyogva.

A két hajó lassan eltűnt egymás szeme elől.