-Képzelem…- Morogta Jack.

Will meglepett képpel szólni akart, de akkor megzavarta őket Raveena sikolya.

A két férfi a lány kabinja felé rohant.

-Maradj itt!- tartotta vissza Jack Willt, és bement a kabinba. Raveena az ágyában ült, és falfehéren meredt a kezeire.

-Mi a baj?- termett egy lépéssel a lány mellett Jack, és elkezdte a kezeit vizsgálni.

-A kezeim. Tiszta vér.- Rebegte a lány.

-Nincs a kezeddel semmi.- Mondta Jack.

-De, de, nem látod?

-Nyugodj meg. Csak álmodtál.

Raveena kezdett megnyugodni, akárcsak Jack, akinek őrülten kezdett verni a szíve. Nem tudta elképzelni mi baj történhetett.

Csakhogy legnagyobb megdöbbenésére, és nem kis rémületére a lány sírva fakadt.

-Hé, nyugodj meg.

-Elegem van. Ezt modta Edward, hogy hallucinálni fogok. Nem akarok meghülyülni Jack!

-Nem is fogsz! Bízz bennem, legalább egy kicsit.- Kérte Jack.

Raveena könnyes szemekkel nézett Jackre.

-Bízom benned.- Jelentette ki Raveena.

-Nagyon helyes.- Bólintott Jack, és letörölt egy könnycseppet a lányarcáról. Raveena

legszívesebben megcsókolta volna, nem, inkább azt szerette volna, hogy Jack csókolja meg úgy mint tegnap éjjel. Valószínűleg a kapitány is ezt gondolta, mert elindult felé, de megszakította őket a kopogás. Jack úgy ugrott fel, mint akit puskából lőttek ki.

-Mi az?

-Megérkeztünk kapitány!

-Rendben Mr. Gibbs.- Mondta Jack.- Szedd össze magad! Az én hajómon sírni is tilos.

-Igenis kapitány.- Nevette el magát Raveena.

Jack kiment, és vett egy mély levegőt. Ez a lány ki fogja készíteni.

Will és Elizabeth Mr. Gibbssel tartottak ellátmányt szerezni. Raveena és Jack ment csak Tortugára. Egyből megcsapta őket az önfeledt szórakozás.

-Ez mindjárt jobb légkör.- Jegyezte meg Raveena.

-Tudtam, hogy visszahozza a jó kedved Tortuga

Raveena bólintott.

-Ó, azt hiszem ismerősöd jön.- Vette észre Scarlettet Raveena.

-Úgyis beszélni akartam vele, és Gisell-lel. Menj előre.

Raveena a szemét forgatta, és elindult. Scarlették mellé érve alig hallhatóan oda súgott nekik

valamit, majd a kezükbe nyomot két-két schillinget, és tovább ment.

-Jack! Hol voltál eddig?- Kérdezte a két lány, mikor Jackhez értek.

-Kedveseim, szörnyen szörnyűséges helyzetbe kerültem.

-Mint mindig.

-Lenne egy kérdésem hozzátok. Valaha, egyszer, a régmúltban, avagy a közelmúltban, okoztam nektek csalódást… nos, úgy?- Kérdezte Jack.

A két feslett nőszemély egymásra nézett.

-Az igazat megvallva, most, hogy kérdezed a legutóbb nem, voltál formában.- Vallotta be Gisell.

-Igen, nálam se. Mintha valami történt volna veled.- Vette át a szót Scarlett.

Jack láthatóan megdöbbent.

-Ez biztos?

-Egészen. Lehet megártott neked a tengeri levegő.

-Vagy csak öregszel.- Vetette fel Gisell. Erre Jack úgy nézett rá, mint aki szemmel akar ölni.

-Nekünk mennünk kell. Majd látogass meg!- Búcsúzott el Scarlett.

Jack letaglózva indult tovább. Még hogy öregszik! Inkább ők. Le kéne őket cserélni. Gondolta, és betért Chantal füstös kocsmájába. Egyből a hátsóhelyiségbe ment. Chantal nem

változott semmit a vékony nőnek, hollófekete haja volt, mely a válla alá ért a szemei is sötéten csillogtak.

-Jack! Istenek hoztak, újra itt! Örül a szívem, hogy sikerült a kalandod Jonessal szemben.

-Hát még, én hogy örülök, Chantal.- Lépett be Jack.

-Mondtam én, hogy Raveena segítségére szükséged lesz. Jó, hogy visszamentél érte anno.

-Miről beszélsz?- értetlenkedett Jack.

-Amikor a szobrot kerested.

-Te voltál a szellem?- Lepődött meg Raveena.

-Asztrális kivetítés, angyalom.- Rántotta le a leplet Jack.

-Aha, értem.

-Van egy kis problémánk Chantal…

-Már mindent tudok. Edward Lock. Keresi az utolsó amulettet.

-Igen így van. A jelek szerint már itt van. Járt nálad?

-Nem, még nem.- Rázta meg a fejét Chantal.- Szegény kislány.- Fordult Raveena felé a boszorkány.- Megbíztál benne, és elárult.

-Semmi gond, már megszoktam. Már nem is várok mást a férfiaktól.

-Ne mond ezt! Már eljött az életedbe az a férfi, akiben mindig megbízhatsz. Csak tárd ki előtte a szíved.

-Félek, arra nem maradt időm. Csak pár hetem van. Tudsz nekünk segíteni?- Kérdezte Raveena.

-Igen, a harmadik…- kezdte Chantal, de akkor egy nyílvessző vágott át a szobán, és egyenesen Chantal szívébe fúródott.

-Helyesbítek, csak pár napod!

Raveena és Jack kardot rántott. Felismerték Edward hangját.

-Utána megyek!- Rohant ki Raveena.

Jack Chantalhoz lépett. A nő már alig élt.

-Jack… A harmadik… Kubában van… Gyorsnak kell lenned… Különben, meghal a lány…- Nyögte Chantal.- Ő számodra a válasz… Mindenre… Hozzád tartozik… Te pedig ő hozzá…- Folytatta Chantal, majd örökre behunyta a szemét.

Jack felállt, és egy sóhaj kíséretében Raveena után eredt. Kiérve Tortuga utcájára körbenézett. Sehol se látta a lányt, de Lockot sem.

Gyorsan elővette a tájolóját.

A nyíl dél felé mutatott, be egy kis erdőbe. Jack futásnak eredt.

Raveena és Edward egymással vívtak az erdő közepén. A kalózlány emlékezett rá, hogy ne dühből harcoljon. Ügyesen és rafináltan forgatta a kardját. Sikerült is megvágnia Edwardot. Csakhogy a szerencse nem mellé állt. Hirtelen

szédülni kezdett. Edward ezt kihasználta, és kiütötte a kardot a lány kezéből.

-Alul maradtál.- Fogta át hátulról a lányt Edward, és a torkára illesztette a kardját.

-Csak várd mire felépülök, én nyerek.

-Az nem fog megtörténi. Jobb, ha elmész gyónni.

-Ajánlanám, hogy inkább maga tegyen egy kitérőt a paphoz.- Javasolta Jack Edward előtt termet kibiztosított pisztollyal.

-Ha megöl soha nem tudja meg, hol van az amulett.

-Van egy ötletem.- Közölte Jack.

A földön egy piros fekete kígyó Jack lábához kúszott. Már felmászott a kalóz csizmájára is.

-Elvágom a szépséges Raveena torkát, ha nem hagy elmenni.

-Lődd le Jack! Így is, úgyis meghalok, akkor meg nem mindegy?

Jack hezitált. Már a lövés mellett döntött, amikor a kígyó belémart.

A kalózkapitány felordított. Edward kihasználta ezt. Ellökte magától Raveenát, és elmenekült.

A lány a földön heverő Jackhez rohant.

Megfogta a kígyót, és jó messzire elhajította.

-Nem kell aggódnod, minden rendben lesz.

-Most magadat akarod megnyugtatni, vagy engem?- Kérdezte Jack. Raveena elengedett egy félmosolyt, és eltépte Jack nadrágját. A két kis

sebet látva már tudta, ez a kígyó bizony mérges volt. Jack kezdett az ájulás szélére kerülni.

-Ki kell szívnom a mérget. Ez most fájni fog.

-Csak csináld, kedvesem.

Raveenának nem kellett kétszer mondani. Ügyesen kiszívta a mérget, majd kiköpte. Letépett egy darabot a ruhájából, és bekötözte vele a sebet.

-Gyere, segítek.- Karolta át a férfit, aki bicegve elindult. Nagy nehezen elértek a Gyöngyhöz, ahol már várták őket.

-Mr. Sparrow! Mi történt?- Kérdezte Elizabeth.

-Csak annyi, hogy megmarta egy kígyó. Mint a múltkor.- Jegyezte meg velősen Raveena.- Mr. Gibbs segítene ágyba dugni, a kapitányt?

-Természetesen.- Azzal máris Jack másik oldalán volt a kalóz. Bevitték Jacket a kabinjába, és lefektették.

-Kapitány, minden élelmiszert beszereztünk.- Mondta Raveenának Mr. Gibbs halkan, ugyanis Jack elaludt.

-Remek. Akkor indulhatunk is.

-De merre?- Kérdezte Gibbs.

Raveena gondolkodott, majd elővette Jack tájolóját, és felnyitotta. A nyíl megint kilengett, de végül északkelet felé mutatott. Raveena megmondta Gibbsnek, aki ezzel el is ment. Raveena Jack felé fordult.

-Köszönöm.- Adott Jack arcára egy puszit Raveena.- Nem tudom, miért teszed mindezt értem, és lehet, soha nem is tudom meg, de nagyon hálás vagyok. Mindenért.- Mondta, majd felállt, és elment.