6. Fejezet

Lehull a lepel

Jack egészen másnap reggelig nem ébredt fel. Akkor viszont kóválygó fejjel felkelt. A fedélzetre érve, szabályosan rosszul esett neki a Napfény.

-Miért nem vagy ágyban?- Kérdezte az elé álló Raveena.

Jack felnézett a lányra hunyorogva.

-Mert nem voltál mellettem.- Lépett fel a fedélzetre Jack.

Raveena alig, de egy kicsit elpirult.

-Jobb színed van.- Jegyezte meg Jack.

-Jobban is érzem magam. Ezt mondta is Edward. Pár napig jól leszek, aztán kóma, és nyekk.- Mondta szokatlanul vidáman Raveena. Jack gyanakodva nézett rá.

-Mi történt veled, míg én aludtam?

-Csak optimista lettem.- Felelte egyszerűen Raveena.

Jack ezt nem hitte el. Inkább szerepet játszol kedvesem, de átlátok rajtad.

-Hogy érzed magad?- Kérdezte Raveena.

-Jobban.- Sétált a hajó oldalához Jack.- Meg mentetted az életem. Köszönöm.

-Semmiség! Nem vagyok olyan, mint Elizabeth.

-Rav.

-Jó jó! Abbahagytam.- Emelte fel megadóan a kezeit Raveena.

-Merre tartunk?

-Kuba felé. Az iránytűd arra mutatott.

-Jó. Chantal is azt mondta. Mikor érünk oda?

-Percek kérdése.

A percek összeálltak egy negyedórává. A Fekete Gyöngy kicsit távolabb lehorgonyzott. Jack, Will, Raveena és Elizabeth egy csónakkal a parthoz evezett.

-Most merre?- Kérdezte Elizabeth a parton állva.

Jack felnyitotta az iránytűt.

-Arra!- Mutatott, egy ösvény felé. A csapat elindult. Az ösvény kivezetett egy kis tóhoz, amihez tartozott egy gyönyörű vízesés.

-Szép hely.- Jegyezte meg Elizabeth.

-Az, de hol az amulett?- Kérdezte Raveena.

-A mögött!- Biccentett a vízesés felé Jack.

-Akkor mire várunk?- Indult el Will.

A többiek követték. Jack és Raveena beléptek a vízesés mögé. Ott egy láda várta őket.

-Létezik, hogy ilyen könnyű?- Kérdezte Jack.

-Az elsőt egy részeg nyakáról vettem le Santo Domingon. A másodikat pedig Brestben egy elsüllyedt hajón.—Vont vállat Raveena.

-Tehát, létezik.- Vonta le a következtetést Jack, és magához vette a ládát, és felnyitotta. Benne csillogót a bronz anh.

-Szép darab.- Mondta Jack, és kilépett a vízesés mögül.

-Az. És most add oda.- Szegezte a kardját Jacknek Will.

-Will! Mit művelsz?- Lepődött meg Raveena, és kardot rántott, de ebben megakadályozta Elizabeth karja, ami rászegeződött.

-Mert nekünk nagyobb szükségünk van rá!- Felelte Elizabeth.

-Nem adhatom oda William.- Rántott kardot Jack is.

-Akkor elveszem.- Támadott Will.

-Régóta meg akarlak már verni. Végre megtehetem.- Vigyorodott el Raveena, és lehajolt Elizabeth kardja elől, miközben előhúzta a sajátját.

-Kölcsönös érzés.

A négyes vad vívásban kezdtek. Jack és Will az ösvényre keveredtek. A két lány a parton maradt. Raveena hasba rúgta Elizabethet, aki nem szokott hozzá a fájdalomhoz, így kétrét görnyedt.

-Ne bánts virág!- Mondta undorral a hangjában Raveena, majd hirtelen levegő után kezdett kapkodni.

-Raveena! Mi van veled?- Kérdezte Elizabeth, és a falfehér lányhoz sietett, aki már a földön feküdt.

-Menj a közelemből!- Vágta hirtelen álon Raveena Elizabethet, aki csillagokat kezdett látni. Raveena talpra ugrott, és Elizabethnek esett. Maga előtt nem Elizabethet látta, hanem Edwardot.

-Most megöllek Lock!- Ígérte vérbeforgó szemekkel.

-Raveena! Miről beszélsz? Elizabeth vagyok.- Védett Elizabeth értetlenül.

Raveena a következő pillanatban eszméletlenül esett össze. Elizabeth jobbnak látta, ha szól Jackéknek.

-Mr. Sparrow! Will!- Kiabálta a neveiket, és az ösvény felé vette az irányt.

Jack és Will még mindig egymással harcolt.

-Miért kell nektek az amulett, William?- Kérdezte Jack.

-Mert Elizabeth apja súlyos beteg, és csak ez segíthet rajta.- Védett Will.

-Sajnálatos, de nem megható.

-Nem értem, ez csak egy kincs! Raveenát legfeljebb halálra ítélik, de majd megszöktetjük.

-Miről beszélsz?

-A francia király megbízta Raveenát. Hallotta Elizabeth, hogy ha nem szerzi meg a kincset, akkor meghal.

-De nem kivégzik! Raveena már most haldoklik!- Bökte ki Jack.

William megtorpant, és hitetlenkedve nézett Jackre.

-Nem mondasz igazat!

-Most igazat mondok. Lock valamivel megmérgezte Raveenát. Pár napon belül meghal. Csak a három amulett gyógyíthatja meg.

-Ez… ez… szörnyű.

-Igen az.- Engedte le a kardját Jack.

-Will!- Érkezett meg Elizabeth.

-Mi történt, Elizabeth?- Kérdezte Jack.

-Raveena! Rosszul lett, majd nekem esett.

-Ahogy látom, elég rendesen. Tehetséges kalóz a lány.- Mondta büszkén Jack, és elképzelte milyen elégedett lesz Raveena, hogy végre megverhette Miss. Swannt.

-Azt hitte én vagyok Edward, utána pedig összeesett.

-Hol van?- Kérdezte Jack sürgetően.

-A vízesésnél.

Jack rohanni kezdett. Sajnos nem elég gyorsan, a sérült lába miatt.

A vízesésnél Raveena a földön heverve nyöszörgött, mikor egy polipképű alak jelent meg mellette, három undorító, tengeri állatokra hasonlító társával.

A polipképű pipázott, és lehajolt Raveenához.

-Mond kalóz! Féled a halált? A sötétség mélységes bugyrát?- Kérdezte az alak.

Raveena alig élve fordult felé.

-Igen.- Felelte alig hallhatóan.

-És bármit megtennél, hogy elkerüld?

Raveena összeszedte minden maradék erejét, hogy válaszoljon. Már nyitotta a száját.

Jack még mindig méterekre volt tőle, de már meglátta a lényt. Davy Jones! Hát, mégsem intézte el örökre. Nyílalt belé a felismerés, majd a szívébe a rémület. Őrülten dobogó szívvel szaporázta meg a lépteit, és remélte, hogy még nem késett el.

-Ig…

-Nem!!!!!!- Kiabálta Jack, és a lány és Jones közé állt.

-Jack Sparrow!- Lepődött meg Jones, és felegyenesedett.

Jack legyűrte magában az enyhe félelmet.

-Kapitány. És ne is reméld, hogy megkapod Raveenát.

-Ez az ő döntése.

-Nem hagyom, hogy alkut köss vele!

-Inkább hagyod meghalni?

-Inkább látom holtan, mint, hogy a te átokverte hajódon legyen 100 évig rabszolga.

-Nem ismerek rád, Jack Sparrow.- Adott hangot meglepettségének Jones.- Csak nem… Fontos neked?

Jack nem válaszolt, csak elgondolkodott, és lepillantott a lányra, aki már szinte halott volt.

-Csak nem… szerelmes vagy belé?

Jack szeme elkerekedett, ettől a lehetőségtől. Honnan tudhatná, hogy szerelmes-e, hiszen még sose volt. Az biztos, hogy Raveenánál fontosabb személy nem volt az életében, és nem tudja elképzelni nélküle az életét. Ha ez szerelem, akkor igen, szerelmes.

-Meglehet.- Vallotta be Jack.

-Hm… Most megleptél. Legyen.- Intett az embereinek Jones, és elindult. Jack kifújta a bent tartott levegőt, és Raveenához térdelt.

-Jack…

-Csss. Hallgass! Megvesztél? Alkut kötni Jonessal?- Mondta Jack. Elizabeth és Will is kiértek a partra, de megálltak tisztes távolságban.

-Nem akarok, úgy meghalni, hogy… nem mondtam el… életem legszebb… estéje volt a múltkori… köszönök neked… mindent.

-Ne hidd, hogy ennyi volt.- Vitatkozott Jack.

Raveena gyengén elmosolyodott.

-Nem kalózhoz méltó halál.- Jegyezte meg Raveena halkan.

Jack megsimogatta a haját, és megcsókolta a lányt. A csók lágy volt, és édes. A nyelvük őrült táncot járt. Raveena szinte úgy érezte, hogy energiával tölti el Jack, hogy megmenti az életét, és ekkor átvillant az agyán egy kép. Edwardot látta, ahogy este az ő kabinjában a nyakláncára átkot szór. Majd ő, Raveena azt felveszi, és lefekszik aludni.

-Edward!- Nyílt tágra a szeme, mikor elválltak egymástól az ajkaik. Jack összevonta a szemöldökét.

-Nem, kedvesem, Jack vagyok.- Mosolygott kedvesen a lányra Jack.

-Nem! A nyakláncom.- Pihegte a lány.- Vedd le rólam. Én nem érzem a kezeim.- Kérte Raveena.

Jack nem értett semmit, de engedelmeskedett. Kikapcsolta a láncot, mely arany volt. Amint levette Raveenáról, a lányt elöntötte az élet.

Újra kapott levegőt, és a végtagjaiba is visszatért az élet. Mikor eljutott a tudatáig, hogy nem fog meghalni, hangosan felnevetett. Willék és Jack legnagyobb megdöbbenésére.

Raveena az ösztönei szerint cselekedett. A még mindig mellette térdelő, döbbent Jacket a hátára teperte, és forrón megcsókolta. A kapitány fejéről leesett a kalap, és levegőt is alig kapott.

-Megmentetted az életem. Köszönöm! Köszönöm!- Lelkendezett őrülten Raveena, és megölelte Jacket.- Menjünk Tortugára, ünnepelni!

-Nagyon örülök, de elárulnád, mi folyik itt?- kérdezte Jack.

 -Edward nem mérgezett meg! Láttam az egészet, a csók közben.- Mászott le Raveena Jackről.

-Hát akkor?- Ült fel Jack.

-Az nap este, a fedélzeten osztogattam parancsokat. Edward ezt kihasználva a kabinomban elvette a nyakláncom, amit este mindig leveszek. Elátkozta, majd visszarakta. Én pedig később felvettem, majd lefeküdtem. Hajnalban Edward, megszúrt a tűvel, de abban nem volt semmi. Erre felébredtem, ő pedig előadta a mesét, amit mondtam.- Magyarázta Raveena. Jack felállt, és felsegítette a lányt.

-Tehát, csak azt hitted, hogy megmérgeztek.- Mondta Will.

Raveena bólintott.

-Sajnálom, hogy feleslegesen aggódtál.

-Ne mond ezt! Veszélyben voltál. Edward megölt volna, ha nem jössz rá erre.- Mondta Jack.- Örülök, hogy jól vagy.

-Kösz, hát még én. Induljunk Tortugára!- Mosolygott Raveena.

Jack a lányra mosolygott.

-Előtte van más dolgunk is, Rav.

- Hogyan tovább?- Kérdezte Will.

-Meg szerezzük a harmadik darabot, és Rav hajóját.

-És megöljük Edwardot. Miért szerezzük meg a harmadik darabot?

-Mert az apám viszont tényleg haldoklik.

-Megnyugtatlak, azért én se éppen az első bálomra készültem!- Vágott vissza Raveena.

-Tudjuk.- Mosolygott rá Will kedvesen.- De Mr. Swann amnesztiát adott nekem, tartozom neki.

-Értem, de csak miattad, mert kedvellek.- És visszamosolygott a fiúra Raveena, Elizabethnek ez nem tetszett.

-Menjünk vissza a Gyöngyre, és beszélgessünk.- Javasolta Jack, és sokat mondóan Raveenára nézett.