Miután a legénység tagjai bevitték Jack-et a kabinjába, kimentek a fedélzetre és nekiláttak a hajó javításának. Közben Selene elkezdte kiszedni a golyót Jack vállából.

- Mr. Gibbs, hozzon még rumot. – mondta Selene.

- De kisasszony. A kapitány dühös lesz, ha felébred és egy csepp rum sincs.

- Először is szólítson Selene-nek. Másodszor pedig, ha Jack felébred, megmondom neki, hogy az imádott rum volt az ami megmentette az életét.

- Rendben. De mondja csak kisasszony…

- Selene! – vágott bele a lány.

- Szóval Selene. Honnan tudja ezt a sok dolgot? – kérdezte Gibbs.

- Orvos szerűnek készültem.

- Orvosnak? – csodálkozott Gibbs. – És miért nem lett az?

- Ott kellett hagynom az „orvosképzőt”, mert nekünk már nem tellett rá. Nagyon sokba került és anyám már nem tudta megfizetni. – mesélte a lány.

- Na és az apja, Barbarossa? – érdeklődött Mr. Gibbs.

- Az apám addigra már nem volt velünk. Az egyik nap tengerre szállt és többet nem láttam. – mesélte a lány. Közben Jack vállából kivette a golyót.

- Megkérdezhetem, hogy önből hogyan lett kalóz?

- Ez egy hosszú történet. – majd a lány levette a fejéről fekete kendőjét és átkötötte vele Jack karját.

- Még messze van Tortuga. – szólt Jack. Selene meglepődve fordult felé.

- Jack, te mióta hallgatódzol?

- Te, mint orvos? – kérdezte vissza a kalóz.

- Akkor jó, hogy nem hallottad a rumot.

- Miért, mi történt a rummal? – ijedt meg Jack.

- Csak a válladon van.

- De mond, hogy még maradt egy kicsi!

- Neked a rum fontosabb a saját életednél?

- De a rumot miért?

- Felejtsük el jó?! – majd a lány felállt és dühösen a fedélzetre ment.

- Valami rosszat mondtam? – kérdezte Jack meglepetten.

- Nem kapitány. A kisasszony csupán megijedt, hogy ön meghalhat. – magyarázta Gibbs.

- Méghogy megijedt. Badarság! – legyintett Jack. – Komolyan?

- Igen kapitány komolyan. – a kalózkapitány elgondolkodott, majd fel akart ülni, de Gibbs közbeszólt.

- Jack még nem kéne fel kelnie!

- Jól vagyok! Csak kell egy kis rum.

- Majd én hozok, de kapitány kérem ne mozduljon. – ezután kiment a kabinból. Majd nem sokkal később egy matróz ment be Jack-hez.

- Kapitány. Az ellenséges hajókat lehagytuk, de a főhajótól csak nemrég szabadultunk meg.

- Milyen messze van még Tortuga? – kérdezte Jack.

- Még félnapnyi hajózásra.

- Jóóó. De mikor kapom meg végre a rumom?

- Itt van már kapitány. Hozom! – kiabált Gibbs. Azután odaért és odaadta Jack-nek, aki azonnal meghúzta.

- Mennyi rum van még? – érdeklődött a kapitány.

- Csak ez az üveg maradt.

- Hogy micsoda? Hova lett a többi rum?

- A vállán van kapitány. – válaszolt Gibbs.

- Mégis ki öntötte ide?

- Selene kisasszony.

- Hol van most?

- A fedélzeten.

- Esküszöm, hogy megölöm. – mondta majd felállt és a fedélzetre igyekezett, Mr. Gibbs ellenkezését kikerülve. Mikor kijött a hajóból Selene-t kezdte keresni. Majd meglátta a hajó orrában. Azután odament hozzá.

- Azt hiszem, hogy tartozol egy bocsánat kéréssel.

- Méghogy én? – értetlenkedett Selene. – Megmentettem az életedet!

- De miért a rumot?

- Inkább haltál volna meg? – vágott vissza a kalózlány.

De erre a kérdésre nem kapott választ, így a lány megértette, hogy a kalóz nem is olyan, amilyennek látszik.

- Egyébként miért megyünk vissza Tortugára? – kérdezte Jack.

- Ismerek ott valakit, aki szakértője a térképeknek, és mellesleg feltölthetjük a rumos hordókat.

- Oh. Remek. Vitorlákat feszíts. Minél előbb odaérünk, annál jobb lesz. – közben elindult a kormány felé.

- De van egy problémánk! – szólt Jack után a lány.

- És mi volna az? – közben megfordult.

- A gazdagok körében van ez az ember és oda nem engednek be kalózokat.

- Majd én megoldom ezt a problémát! – dicsekedett a kalóz és a kabinjába ment. Azután Selene sóhajtott és újra megfordult. Néhány pillanat múlva meglátta Tortuga városát.

- Hogy fogunk ebből kimászni?

- Könnyen! – hangzott a válasz a háta mögül. Majd megfordult és meglátta Jack-et, aki a jobb kezében egy piros színű ruhát tartott.

- Na neeeem! Én azt fel nem veszem! – ellenkezett Selene.

- De bizony. Te mész be és tudod meg azt, amire szükségünk van.

- Én azt akkor sem veszem fel!

- Mi az, nem tetszik a színe? – kérdezte Jack.

- Nem, nem a színével van a baj. Csak gyűlölöm az ilyen göncöket!

- Most akkor meg akarod találni a várost vagy nem? – vágott vissza Jack.

- Igen. Meg akarom találni.

- Akkor fogd szépen a ruhát és menj próbáld fel! Biztosan jó lesz neked. – erősködött a kalóz. Azután Selene odasétált és elvette a ruhát, majd elment fölpróbálni.

Nemsokkal később kikötött a Gyöngy Tortugán. Közben Selene is előbújt a fedélközből és a lehető legnagyobb meglepődöttséget látta mindenki arcán, de csak Mr. Gibbs ment oda.

- Kisasszony, ön az?

- Mr. Gibbs, ki más lehetnék? És már mondtam, hogy hívjon Selene-nek.

- Bocsánat kisasszony. A szokás hatalma.

Majd Jack is megfordult, aki nagyon furcsállta, hogy csönd van a fedélzeten. Azután meglátta Selene-t és odament hozzá. Végigmérte, majd megszólalt.

- Látom pont a te méreted. Ránézésre tudtam, hogy milyen a méreted. Nem szűk egy kicsit? – közben vigyorgott. Erre Selene megpofozta.

- Ezt megérdemelted! – mondta kicsit mosolyogva a lány. Majd elindult a csónakhoz, ami a partra evez. Beült 2 másik matrózzal és elindultak Tortuga partjaihoz. Közben Jack az arcát simogatva a Gyöngy széléhez sétált és a csónakot kémlelte, amíg az partot nem ér. Azután visszament a kabinjába „pihenni”. Mikor a csónak megállt Selene kiszállt és a matrózokhoz szólt.

- Menjetek és szerezettek néhány hordó rumot Jack kapitánynak, és utána vigyétek vissza a hajóra. Én utána nézek a térképnek.

A matrózok bólintottak és elindultak Tortuga belvárosába. Selene oda sietett, ahol megtalálhatja a szakértőt. Kis érdeklődés után egy nagy birtokhoz jutott, ahol a kapuőr rászólt.

- Nem nézelődni!

- Én a birtok tulajdonosához jöttem. – vágta rá a kalózlány.

- Van önnek előre megbeszélt időpontja? – kérdezte az őr.

- Igen van.

- Akkor fáradjon be kérem! – azzal kinyitotta a kaput. Selene szép lassan belépett, végig sétált a hatalmas udvaron és a ház ajtajánál állt meg. Ott a ház szolgálója nyitott ajtót és a lányt egy hatalmas nappaliba vezette.

- Egy kis türelmet. – mondta a szolga. – Azonnal szólok az uramnak.

Ezután a szolga a gazdájához ért és értesítette.

- Uram, egy fiatal hölgy jött önhöz.

- De hát nincs is megbeszélve időpontom mostanra. – mondta gyanakodva Mr. Dean, aki egy fiatal angol úriember volt.

- Akkor óhajtja, hogy elküldjem?

- Nem, semmiképpen sem! Majd én beszélek vele. – azután a nappaliba igyekezett, ahol Selene háttal állt neki.

- Elnézést kisasszony, hogy megvárattam. – szólt Mr. Dean. Közben a kalózlány megfordult és a kereskedő meglepődött.

- Köszönöm, hogy fogadott uram. – mondta előkelően a lány.

- A házam ajtaja mindig nyitva áll ilyen gyönyörű hölgy előtt.

- Köszönöm. Úgy hallottam, hogy ön tud nekem segíteni.

- Természetesen. Miben állhatok a szolgálatára?

- 2 dolog érdekelne.

- Hallgatom kisasszony.

- Az első: van egy medálom, ami régóta a családom birtokában van, de nekem elképzelésem sincs róla, hogy milyen régi lehet.

- Láthatnám ezt a medált? – kérdezte Dean.

- Igen. – azzal levette a nyakából és Dean kezébe adta. Ő vizsgálni kezdte azután szólt Selene-nek.

- Kisasszony, ez eltart egy darabig. Addig kérem foglaljon helyet.

A lány leült egy székre és várt. Percek múlva Dean felszólalt.

- Ez a medál nagyjából 3 esetleg 400 éves lehet. Nagyon jó állapotban van. Nem akarja esetleg eladni?

- Nem, sajnálom. – mondta Selene.

- Mi lenne a másik dolog? – érdeklődött Dean.

- Ismer valakit, aki szakértője a térképeknek?

- Van egy emberem, aki ismeri a térképek minden zegét zugát. A szolgám odavezeti.

- Köszönöm. – majd elvette a medált a kereskedőtől, aki ezután furán viselkedett. Selene-t a szolga a térkép szakértőhöz vitte pár ajtóval odébb. A lány belépett és meglátta az őszes hajú, szakállas embert, aki az asztala fölött ült és térképeket böngészett. Azután hátranyújtotta a kezét és a kalózlány odaadta neki a térképet. Néhány perc múlva a szakértő megszólalt.

- A városhoz egy 2 részből álló kulcs vezet. A kulcs egyik része a napot, a másik része a holdat ábrázolja. A két rész mindig egymás közelében van.

- Jó, de hogyan találom meg a város és főként a szigetet? – kérdezte gyorsan a kalózlány.

- A két medál szorosan egymáshoz húzódik majd és fényleni kezdenek, mint a hold és a nap.

- Ennyi? Nincs valami még, hogy merre menjek?

- A medálod tudatni fogja veled, hogy merre menj. Csak hallgasd őt meg. Most pedig távozz!

- Honnan tudja, hogy nálam van a kulcs egyik része?

- Mi másért jöttél volna ide a térképpel? – kérdezte a szakértő.

- Hát mert…

- Menj, mielőtt bajba kerülsz! – vágott közbe a térképszakértő.

- Jó, megyek. – majd kiment és becsukta az ajtót. Mikor megfordult Mr. Dean állt előtte és az őrei.

- Elfogni! – adta parancsba Dean és az őrök megbilincselték a lányt.

- Mégis mit jelentsen ez? – kérdezte az ijedt lány.

- Te itt nem kérdezel semmit! Kalóz! – gyanúsította meg a lányt. – A gyűrűje mindent elárult. – vigyorgott. – Vigyék a börtönbe! – azután kifelé kezdték hurcolni Selene-t, aki természetesen ellenállt.

- Ja és van jó hírem! – kiáltott a lány után. – Elintéztem, hogy a lehető leghamarabb felakasszák! – mondta mosolyogva, közben a lányt egy rabszállítóba zárták…