A végső küzdelem
2006.09.18. 14:45
14. Fejezet
A végső küzdelem
A Carrabian Satan alig egy kicsit lemaradva siklott a Gyöngy mellé. Lehorgonyoztak. Jack, Will és Elizabeth beszálltak a csónakba. Raveena pedig még intézett néhány szót a legénységéhez.
-Ha nem jövök vissza mire le megy a Nap, rátok is az vonatkozik, mint a Gyöngy legénységére.
-Nem hagyjuk itt kapitány!
-Ez kedves, de kalózok vagyunk. Ha megtörténne ez, akkor válasszatok új kapitányt. Mind remek kalózok vagytok, és örülök, hogy a kapitányotok lehettem.- Fejezete be Raveena, és azzal beszállt a csónakba Elizabeth mellé, és a két férfi elé.
-Szívhez szóló beszéd volt.- Jegyezte meg Jack.
-Tudom, így legalább biztosan nem hagynak itt. Ezzel a kis beszéddel lelkiismeret furdalást fognak érezni, és rohanni fognak kiszabadítani, ha úgy alakulna a sorsunk.
-Bocsánatot kérek.- Képet el Jack.
-Miért?
-Mert furmányosabb vagy, mint hittem.
Megérkeztek a partra.
-Mi a garancia, hogy nem fognak el a katonák az előtt, hogy elvégeznénk a dolgunk?- Lépett a partra Raveena. Port Royal nagy részét elnyelte a tenger.
-Velem vagytok, és a kormányzót akarjuk megmenteni.- Felelte Elizabeth.
-Áh. Okosabbnál okosabb nőkkel vagyunk körülvéve.
-Merre van Lock?- Kérdezte Will.
Jack megnézte a tájolót.
-Erre.- Azzal elindult a főtér felé. Port Royal nagy része romokban állt. Az emberek a házakon dolgoztak, nem is törődtek velük.
A következő utcánál jobbra fordultak, s meglátták az előttük rohanó Edwardot.
-Kapjuk el!- Azzal Raveenáék futásnak eredtek.
-Állj meg!- Kiáltott rá Ravenna.
-Raveena! Hát, megint megszöktél?- Fordult feléjük Edward.- De látom, azért nem épségben. Ennek nagyon örülök.
-Maga…- lendült előre Jack, de Rav visszafogta.
-Ő az enyém!- Rántott kardot Raveena.
Edward felnevetett.
-Mikor tanulod már meg, hogy nem nyerhetsz.
-Majd meglátjuk.
Edward füttyentett. Az utca két oldalán három-három franciaférfi jelent meg, karddal a kezükben.
-Hét négy ellen?- Biccentette félre a fejét Raveena.
-Talán nem jutányos?
-A hat hét ellen inkább.- Mondta Norrington. Jackék meglepődve néztek Annamáriára és Norringtonra.
-Túl sok a szöveg! Beszéljenek a kardok!
Azzal harcolni kezdtek. Raveena Edward ellen vívott, míg egy kalóz nem térítette el a figyelmét. A vívás közben kikeveredtek a főtérre. Az emberek meglepődve nézték, hogy mi történik.
Jack az egyik franciával harcolt. Raveena elintézett egy alakot, majd újra Edwarddal harcolt.
A férfi kicselezte a lányt, és egy ház falának lökte. Raveena elterült a földön, és kis híján elájult, ugyanis új erővel tört a fájdalom a fejébe.
Edward fegyvert rántott. Felhúzta a kakast, és Jackre célzott. Raveena tudta, hogy Jack nem vette észre ezt. Ő továbbra is vívott, akárcsak Willék. Felállt, és ő is pisztolyt rántott.
Edward már lőni készült.
-Jack!- Ordította Raveena, és még időben félrelökte a lövés elől, s meghúzta ő is a ravaszt.
Mindenki megdermedt. Raveena és Edward mereven meredt egymásra. Edward szájából egy vércsík kezdett folyni, a szemei kidülledtek, majd összeesett. Jack felállt a földről, és Raveenához sietett.
-Jól vagy?- Kérdezte, de már meg is látta a lány ingét átitató vérfoltot, ami a baloldalán lévő sebből indult ki.
-Rav…- Telt meg Jack hangja rémülettel, és lefektette földre.
-Miért csináltad ezt?
-Tartoztam neked eggyel… És mert fontos vagy… nekem.
-Raveena, én...
-Nem félek.
-Tudom.- Simogatta ki a lány arcából a haját Jack, akinek a szívében sosem ismert érzés szabadult fel. Egyetlen egyszer érezte ezt, mikor a Kraken rátámadt a Gyöngyre, és ő fájdalmasan a csónakba parancsolta az embereket.
Raveena erőtlenül elmosolyodott, és lehunyta a szemét.
Elizabeth sírva borult le a barátnője mellett.
-Raveena, ne halj meg, kérlek.- Kérte Elizabeth, és felnézett Jackre. Nyomban felszáradtak a könnyei, és helyét a meglepődéssel vegyes rémület vette át, ugyanis Jack arcán sose látott düh, elkeseredettség, és bosszúvágy jelent meg.
-Jack.- Suttogta Elizabeth. A kapitány felállt, és a haldokló Edwardhoz lépett.
-Melyik az élet amulettje?!- Rántotta fel a gallérjánál fogva Jack a férfit. Az viszont csak röhögött.
-Mond meg, vagy kipróbálom rajtad mind kettőt!- Lépett Will is Edwardhoz.
Lock nem válaszolt.
-William! Add ide az amuletteket!
Will átkutatta Lock cuccait, és megtalálta a két ezüstöt. Jack elővette a másik kettőt.
A kapitány összeillesztette az első három variációt, ami összeillesztés után egy Hórusz szemmé változott.
Will feltépte Edward ingjét. Jack pedig a szívére helyezte. Edward hirtelen fuldokolni kezdett. Jack közelebb hajolt hozzá.
-Nem hagyom, hogy megváltson a halál. Mond, hogy bármit megtennél, hogy elkerüld!
-Soha!- Nyögte ki Edward.
-Nem is kell.
Jack és Will felnézett. Hirtelen ott termet Davy Jones.
-Anélkül is tudom, hogy fél.
-Vidd a hajódra!- Állt fel Jack. Jones végig nézett a kalózon, és látta, hogy véres a keze, és ingje. A tekintette a haldokló Raveenára vándorolt.
-Ha megteszem, tartózni fogsz nekem, megint.
-Nem egészen. Nem rég a hajómon alkut kötöttünk. 99 lelket kértél. Egy már itt van.- Emlékeztette Jack.
Jones belátta, hogy ez igaz. Bólintott.
-Legyen. Vigyétek!- Intett a tengeri szörnyre hasonlító embereinek Jones.- Jobb, ha sietsz, a barátnőd, hamarosan meghal. Remélem, soha többé nem látjuk egymást.- Azzal Jones elment.
-Azt én is.- Morogta Jack.
-Jack!- Kiáltott neki Will, ugyanis Raveena egyre közelebb került a halálhoz.
A kapitány felé fordult. Elizabeth és Will, Raveena mellett térdelt. Norrington és Annamária pedig aggódva nézett le a lányra. Jack is a kalózlányhoz térdelt. Will összerakta a másik hármast, ami ismételten Hórusz szemmé változott, majd átadta Jacknek.
Jack Raveena szívére helyezte azt.
-Gyerünk, kedvesem!- Bíztatta Jack.- Meg ne merj halni nekem, így is sok szárad a lelkemen.
Raveena két hosszú perc múlva kinyitotta a szemét.
-Mi történt?- Kérdezte halkan.
-Később mindent megtudsz. Most pihenj!- Könnyebbült meg Will.
-Vigyük el innen.- Állt fel Elizabeth és boldogan sóhajtott egyet.
Jack a karjaiba vette Raveenát.
-Hova megyünk?- Kérdezte Jack.
-Hozzánk.- felelte Will, és azzal elindult.
Will és Elizabeth egy csinos kis házban lakott, a parton. A földindulás nem tett kárt benne.
Raveena a vendégszobában aludt pár órát. Addig Will, Jack és Elizabeth elment a kormányzóhoz, és meggyógyították, majd megsemmisítették a halált hozó darabot.
Raveena este ébredt fel. Az álom köde lassan felszállt a szeméről. Körbenézett a félhomályban úszó szobán, majd meglátta az ablakon kibámuló Jacket.
-Jack.- Szólt neki.
A kapitány úgy fordult meg, mint, aki az életét félti.
-Végre.- Mondta, és két lépéssel az ágynál termet, majd leült a szélére.
-Jól érzem, hogy nem érzem a vizet.
-A szárazfölödön vagyunk.
-Szörnyű!
-Az.- Értett egyet Jack.
-Megöltem?
-Majdnem. Nem hagytam meghalni. A Bolygó Hollandira került.
-Az rosszabb, mint a halál.
Jack bólintott.
-Megijesztettél. Ne tégy ilyet többet, drágám.
-Nem ígérhetem meg. Ha nem lépek közbe, Lock megöl téged, és azt nem viseltem volna el.
Jack elmosolyodott.
-Akkor is ez történik, csak fordított szerepben.
Raveena bólintott.
-Vége van?- Kérdezte Rav.
-Vége.
Raveena elpityeredett. Jack pedig magához ölelte. Ez a kaland mind a kettőjükre nagy hatással volt. Új érzéseket tanultak meg. A szeretetett, a bizalmat, az önfeláldozást. E kaland életük legborzalmasabb kalandja volt. Tele halálos veszéllyel.
|