Utószó

Minek után Raveena megnyugodott, felkelt.

-Besötétedett. S mind a két hajó elment. Sajnálom.- Állt az ablakhoz.

-Nem mentek el. Will-lel elmentük a hajókhoz, míg aludtál. Várnak minket.

-Ennek örülök. Mond Jack, tényleg azt szeretnéd, hogy a Gyöngyön maradjak?- Fordult a kapitány felé Raveena.

-Nem Raveena…- Tartott hatásszünetet Jack.- Azt akarom. Én elveszem, ami kell, jelen esetben ez te vagy, és nem adom vissza.

Raveena elmosolyodott.

-Mi lett a hagyatékkal?

-Mr. Swann-nak adtam, hogy csináljon vele, amit akar.

-Az jó. Akkor induljunk. Nem bírom a szárazföldet.

-Nem vagy egyedül.- Állt fel Jack.- Menjünk, köszönjük el Willtől és Elizabethtől.

Raveena bólintott, és elindult az ajtó felé. Lesétáltak a lépcsőn, és beléptek a nappaliba, ahol Will és Elizabeth várta őket.

-Raveena, hogy érzed magad?- Kérdezte Will.

-Attól függ. Fizikailag jól, lelkileg meg majd rendbe jövök.- Legalábbis remélem. Tette hozzá gondolatban.

-Köszönjük a segítséget. Minket vár a tenger, és az újabb kalandok.- Mondta Jack.

-Egyetértünk.- Bólintott Elizabeth.

Jack és Raveena gyanakodva nézett a párosra.

-Ez úgy érted…

-Úgy, hogy a mi helyünk se a szárazföldön van. Veletek tartunk. A Gyöngyre, úgyis elkél pár új ember.

-Jól meggondoltátok, mert ha egyszer kalóznak állsz, nincs visszaút.- Figyelmeztette Raveena.

-S a kalózok nem úri emberek. Nincs pezsgő, meg ilyenek.- tette hozzá Jack.

-Tudjuk.

-Amúgy meg, ki figyelne oda rátok?- Kérdezte Will.

-Tehát?

-Nekem nincs ellenvetésem. Sőt, örülök a döntéseteknek.- Mosolyodott el Raveena.

-Nekem sincs, de akkor induljunk.- Mondta Jack.

A négy kalóz az éj lepje alatt elindult a hajókhoz, amiken már várták őket.

Will és Elizabeth a Gyöngyre szállt, Raveena, és Jack pedig a Carrabian Satanra.

-Kapitány! Hallottuk mi történt önnel. Jól van?- Kérdezte egy kalóz.

-Remekül, kösz, de már nem vagyok a kapitányotok.

-Miért nem?- Lepődtek meg a kalózok.

-A Fekete Gyöngyre megyek, és ott is maradok. Az új kapitányotok Annamária lesz.

Azzal Annamária döbbenten lépett előre.

-De, miért én?

-Mert tartoztam neked egy hajóval.

-És erre elcsábítod egy másik hajó kapitányát, hogy az övét annak ad, akinek már tartozol?- Lépett előre Norrington.

-Te meg mit keresel itt?- Kérdezte egyszerre Jack és Raveena.

-Itt maradok. Annamáriával.

A két kalózkapitány sűrűn pislogott.

-Ti ketten? Együtt?- Hűlt el Raveena.

-Ez ám a meglepetés.

-Össze is házasodunk, ha Jack összead minket.

-Lagzi, nagyszerű! Összeadlak benneteket szívesen.

-Kapitány… Raveena.- Lépett elő Martin.

- Igen?

-Mi is tartozunk valamivel. A Gyöngy egy legendás hajó, és mi ott szeretnénk szolgálni.

-Velem akartok jönni?- Lepődött meg Raveena. A legénység egy emberként vágta rá, hogy igen.

-Jack?

-Tőlem, legalább nem kell az időt húzni új emberek toborzásával.

-Rendben. Mindent megbeszéltünk.

Azzal Jack összeadta Norringtont és Annamáriát, majd hajnalban búcsút intettek, és kihajóztak. A Gyöngyön összehívták a legénységet, és elmondták nekik, hogyan tovább. Természetesen Jack a kapitány, Raveena pedig, úgymond a társkapitány.

Elindultak új kalandok felé.

Raveena a Napfelkeltét nézte. Szinte mindenki aludni ment, hisz már két napja nem pihentek. Jack mellélépett.

-Min jár a csinos kis fejed?- Adott neki egy üveg rumot Jack.

-Hogyan tovább. Azon kívül, hogy kalandozunk, kalózkodunk. Most már hat kalóz van. Nem csak mi ketten.

-Kezdünk újra elterjedni. Még, hogy kihaló emberfaj.- Horkant fel Jack.- De mire gondolsz?

-Kettőnkre. Mind a ketten a szabadság megszálltjai vagyunk. Önfejűek, és becstelenek.

-Ne gondolkodj ennyit, káros hatással van rád! Hova akarsz, amúgy kilyukadni?

-Kettőnk kapcsolatára. Minden megváltozott.

-Egy biztos, nem veszlek el.- Kötötte ki Jack.

-Én meg nem megyek hozzád.- Nyugtatta meg Raveena.

-Elizabeth szerint szeretjük egymást.

-Lehet, igaza van. Nem tudom.

-Én se, mivel még nem szeretem senkit, csak a Gyöngyöt. De azt tudom, hogy azt érzem irántad, amit iránta.

-Ez kedves.- Mosolyodott el Raveena.- Én meg azt érzem irántad, amit még soha senki iránt.- Vallotta be Raveena.

-Akkor ezt megbeszéltük.- Ölelte át Raveena vállát Jack, és megcsókolta a lányt.- Üdvözöllek a Gyöngyön Raveena Twain társkapitány.

Raveena elnevette magát. A papagáj a vállára röppent.

-Yo, ho!- Mondta.

A két kalóz elnevette magát, és énekelni kezdték a kalózdalt.

Vége

/Kedves olvasó!

Ez a regény még csak az első változat, ami addig tart, míg a harmadik részt nem láttam, utána átalakítom/