8. fejezet: Beszélgetések

Elisabeth és Jack nem sokáig várattak magukra, még aznap este, vacsora előtt távoztak Barbossa és Aurélie szigetétől. Hiszen az most már az Ő szigetül volt, mindketten így érezték. A múltban esetleg még máshogy látták, de ma már…

- Kapitány! – kiáltott Lizzy a hajó orránál álló kedvesének.

Jack erre rögtön felkapta a fejét és Elisabethre nézett. Egy ideig csak nézte, majd lassan, dülöngélve kezdett közeledni felé.

Elisabeth persze erre rögtön elnevette magát és megkérdezte Jacket, nem ivott-e egy kicsit sok rumot. A válasz természetesen az volt, hogy:

- Ugyan már édesem, hova gondolsz, rumból sosem elég!

- Igazad van Jack, tényleg nem elég belőle – Ahogy Lizzy befejezte a mondatot, Jack máris a kezébe nyomott egy üveg rumot. Hiába, nagyon jól ismerték egymást, befejezetlen mondatokat is megértettek.

- Tisztáznunk kéne a dolgokat, nem? Vagy megbízol bennem még mindig? – kérdezte Elisabeth.

- Megbízom benned, száz százalékosan. Az egyetlen tisztázandó dolog az az, hogy hogy bírtuk ennyi ideig egymás nélkül. Eddig nem hittem, hogy képesek vagyunk rá.

- Én sem hittem…Bár nem volt olyan hosszú ez a pár nap! Aurélie és Barbossa például sokkal tovább voltak távol egymástól és ma mégis együtt vannak, ráadásul boldogok is.

- Figyelemre méltó teljesítmény.

- Valóban az. Jack… - kezdett meg Lizzy egy másik gondolatmenetet. – Mégiscsak van valami, amit meg kellene beszélnünk. Akkor is, ha nem szeretnéd.

Jack felhúzta a szemöldökét, mire Lizzy folytatta.

- Feleségülkellvenned! – a nő levegő nélkül mondta ki ezt a mondatot, aminek következtében Jack az égvilágon semmit sem értett meg belőle.

- Hogy mondtad?

- Figyelj Jack, rájöttem valamire. Vagy egy ősi átok, amit meg kell törnünk. Ennek pedig egyetlen módja az, hogy feleségül veszel, Barbossa pedig Auréliét.

- Miféle átok?

- Ez egy ördögi kör, hogy mi hatan akaratunkon kívül cserélgetjük párjainkat. Te, Aurélie, Isabella, Will, Barbossa és Én. Ha jól sejtem, mi vagyunk benne ebben az ördögi körben. Már Te is biztosan észrevetted.

- Valóban – felelte Jack szűkszavúan.

- Nos? – kérdezte türelmetlenül Lizzy.

- Tudod, igazából egy kapitány összeadhat két embert a hajóján és…

- Tudom – mondta Elisabeth, majd boldogan Jack nyakába vetette magát. Percekig csak ölelték és csókolták egymást, egyszerűen boldogok voltak a Gyöngy fedélzetén az aranyló naplementében.

- Ez azonban még nem megoldás mindenre, Auréliet és Barbossát is rá kell vennünk a házasodásra. Szerencsére Isa és Will nem nehezítik a dolgunkat, Ők már túl vannak ezen.

- Csodálom őket érte.

- Miért?

- Nem lehet könnyű évekig házastársakként élni.

- Jack! – kiáltott föl Elisabeth.

- Igen? – kérdezett vissza a férfi.

- Mi is erre készülünk. Házasságra. Tudod, ez nem csak azt jelenti, hogy lagzi és pia minden mennyiségben. A jó házasságok az azt kötő felek életük végéig szólnak.

-Hm – Jack csak ennyit tudott kipréselni magából, Elisabeth pedig megcsóválta a fejét. Tudta, hogy nehéz dolga lesz, mivel Jack nem akar házasodni, de azt is tudta, hogy ezt meg kell tenniük ahhoz, hogy leszálljon róluk az átok.

- Figyelj Jack, attól még, hogy feleségül veszel, nem változik meg semmi! Nem akarok gyerekeket és hasonlókat, ha ettől félsz! Minden olyan lesz, mint eddig, ígérem. – Lizzy, hogy ígéretét megerősítse, szájon csókolta Jacket.

- Látod, ígéretemet csókkal pecsételtem meg. A házassági szerződést is azzal szokták.

- Feleségül foglak venni, de csak az átok miatt.

- Nem is másért szeretném – felelte Elisabeth.

- Helyes!

- És most… - kezdte Lizzy, a mondatot azonban Jack fejezte be.

- Vár ránk a Horizont!

Jack és Elisabeth ezen az estén már nem szóltak többet egymáshoz, egyszerűen csak álltak a Gyöngy fedélzetén, és ölelték egymást. Látszott rajtuk, többet sosem akarnak elszakadni egymástól.

Eközben Port Royalban nem volt ilyen rózsás a helyzet. Isabella aggódott Elisabeth és Aurélie távozása miatt.

- Ne aggódj Isa, fogadni mernék, hogy már Barbossával és Jackel vannak azon a bizonyos szigeten.

- És ha viharba keveredtek? Vagy zátonyra futottak?

- Nem először ülnek hajón, sőt, nem is először irányítják azt. Lizzy tanult egyet s mást a Gyöngy fedélzetén.

- De akkor ott volt mellette Jack!

- Lehet, hogy már most is ott van – vélekedett Will.

- Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni, mikor két közös barátunk van bajban?

- Nincsenek bajban Isa, ezt kellene megértened. Elisabeth remek tengerész, mindig is az volt. Ráadásul nagyon könnyen feltalálja magát, akár Jack eszén is képes túljárni. Nem, ne csóvált a fejed, már ilyenre is volt példa. És Aurélie képességeiben sem kételkedem.

- Lehet, hogy igazad van – mondta Isabella.

- Biztos.

- Akkor jó – mondta Isa. – Sétálunk egyet?

- Igen.

Egymás kezét fogva futottak a kikötőig, azon az úton, ahol pár órával korábban Aurélie és Elisabeth is. A különbség az volt, hogy ők ketten kézen fogva futottak, mint két kisgyerek.

Pedig nem gyerekek voltam, pusztán szerelmesek és boldogok.

Mire a kikötőre értek, már lement a nap, így nem láthatták a Port Royali naplementét, a csillagok ragyogása azonban kárpótolta őket ezért.

Eközben Aurélie és Barbossa a kis sziget partjánál a tűz mellett beszélgettek, ahogyan jópár évvel ezelőtt Lizzy és Jack is.

- Örülök, hogy visszajöttél Aurélie – mondta Barbossa.

- Én is Hector, rossz volt nélküled, ismét. Nélküled mindig rossz.

- Nélküled is.

- Nem hittem volna, hogy ilyet valaha is mondani fogsz – mondta Aurélie.

- Én sem hittem magamról, de ki kellett mondanom, talán ha ezt tudod, többet nem mész el.

- Soha többet, ígérte Aurélie, majd hozzábújt Hectorhoz.

Így aludtak el késő este, egymáshoz simulva, a tenger partján.