-Föld a láthatáron!- rikkantott Leia fél órával később.
-A mi szigetünk?- kérdezte Lizzy izgatottan.

-Szerinted, ha egy szimpla sziget lenne, szólnék? Egy olyan csekélység miatt? –kérdezett vissza a kapitány.
-Nem…
-Na ugye!

-Ott a Gyöngy!- szállt be Will a csónakba
-Nem vagyunk vakok, William! –Leia nem tudta, mit fognak szólni, ha megtudják, hogy tényleg ott a Gyöngy, de csak az.

-De… Hol van Jack? –Lizzy vette észre először.
-Mértem, 10 percig tartott, amíg rájöttetek, hogy ő nincs itt. -nevetett Leia.
-Te… Te mindvégig tudtad! Idehoztál minket erre a szigetre… Az is lehet, hogy pont Te raboltad el innen Jack-et! Vagy talán te uszítottad rá a Krakent! Végül is, Davey Jones unokája vagy, vagy mi?
-Ez nem igaz. Nem én uszítottam Jack-re a szörnyet, sajnálom, hogy így gondolod. Majd mindent megmagyarázok. De nem most. Szálljatok fel, a Gyönggyel megyünk tovább!

Távol tőlük, egy mocsárban, egy kis kunyhóban egy asztalnál négy alak gubbasztott. Két férfi, egy nő és egy majom.
-Tia őszintén örülni, hogy te újra köztünk lenni!- mondta nyájasan a nő.
-Figyelj… Én nagyon sajnálom, hogy elloptam a hajódat. Már megbántam. –Szólt Barbossa a másik férfihoz.
-Ugyan Barbossa, meg van bocsátva! –felelte mosolyogva Jack. –Elmesélnétek, hogy a legénységem miért nincs itt?

-Nemsokára itt lesznek. Jack, beszélnünk kéne. Elizabethről.
-Igen. Azt akarjátok elmondani, hogy hozzáment Willhez. Ugye?

-Nem egészen.- vigyorgott Barbossa. Ó, ha Jack tudná, hogy mekkorát tévedett!- Szakított Willel.
-Tessék? –ugrott fel Jack.
-Jól hallottad. Szakított vele. Érdekel, hogy miért?
-Még azt is tudjátok?
-Persze. Az ok egyszerű. Elizabeth téged szeret.
-Ez hülyeség.
-Akkor miért csókolt meg?
-Hogy hozzákötözhessen az árbochoz!
-Jack, mind a ketten tudjuk, hogy ezzel csak magadat álltatod! Liz téged szeret, a te bajod, ha nem hiszed el. Majd úgy is meglátod, ha ideérnek.
-Hát jó.- ült le a kapitány.
-Még valami. Amikor megérkeznek, Liz minden bizonnyal rögtön hozzád fog rohanni, az is lehet, hogy egy csók is elcsattan. Szóval ne lepődj meg. –Jack bólintott, és arra gondolt, milyen jó lenne, ha így történne. Ekkor kopogtattak az ajtón, majd belépett a legénység.
-Jack! –sikoltott Lizzy, és meggondolatlanul a kalóz nyakába vetette magát. Aztán észbekapott.
-Ó… bocsánat…- megpróbált elhúzódni, de a férfi nem engedte. Sőt, még jobban magához húzta a lányt, és megcsókolta. Szerelmes üdvözlésüket nevetés szakította félbe. Leia nevetése. Kintről jött az ajtón kívülről. Nem sokára a búcsúzása is követte.
-Ez nagyon jó vicc Will, de már tényleg mennem kell.
-Ne menj! Még be se mutattunk Jack-nek!
-Will, mennem kell! Sajnálom. –Azonban ezt már Lizzy sem hagyhatta. Az ajtóhoz lépett, és a következő tárult a szeme elé: Will Leia-t próbálta a karjánál fogva beráncigálni a kunyhóba. Csakhogy a lány nem hagyta magát. Lizzy nevetett egyet, majd segített… Willnek.
-Áruló!- nevetett fel Leia is. –Ketten egy ellen? Ti akartátok! Akkor bekeményítek! – kacagott, majd alig érthető szavakat mormolt.- Azarak metrion zintos.
Will és Liz bármennyire szorították Leia kezét, az egyszer csak kicsúszott az ujjaik közül. Varázslat történt, ez nyilvánvaló volt. Leia megdörzsölte a kezét és el akart tűnni mielőtt felkelnek a földről (semmi bajuk nem volt, csak elestek), de nem sikerült neki. Jack, Tia, Barbossa és a legénység többi tagja már az ajtóban álltak.
- Fenébe.

- Végre. –mosolygott Lizzy. –Jack, ő itt a legújabb barátunk, Leia Ryan.
-Kapitány! – kiáltott Leia, és még vagy egy tucat hang is csatlakozott hozzá. Mindenki arra nézett. Egy csomó ember szállt ki egy csónakból. A hangok gazdái.
-Örvendek. –bólintott Leia. – na de most tényleg mennem kell! –majd a közelebb lépő vörös hajú lányhoz fordult.- Jelentést, társkapitány!
-Nem történt semmi, kapitány!
-Remek. Akkor indulás. – és bármennyire is próbálták visszatartani, Leia már tényleg hajthatatlan volt.

Nem sokára már csak az Átok után integettek Lizzyék, ami elindult a horizont felé.