-Elnézést, megismételnéd?
-Persze. A nővérem neve Leia Ryan.
-És őt rabolták el?

-Igen, hányszor mondjam még?

-Ki az a Leia? – Jack nem nagyon tudta felfogni a helyzet fontosságát…
-Nem érdekes. Az a lényeg, hogy meg kell mentenünk! – Lizzyn látszott, hogy nem lehet eltéríteni céljától.
-Egyedül biztos nem tudjuk megmenteni! Ehhez szükségünk van Laurára! A másik nővérem, akiről beszéltem. Igazából csak féltestvérem. Ő tündér. Hosszú.
- Rendben, akkor nem hallgatjuk meg! – szólt gyorsan Liz, mert a legénység már települt volna oda meghallgatni a történetet.- Sajnálom, de sietnünk kell!
-Menjünk! – kiáltott lelkesen Alexandra, mert hogy így hívták a leánykát.

Nemsokára egy gyönyörű helyre értek. A fák virágoztak, a madarak daloltak. Olyan gyönyörű volt, hogy még Jack is megjegyezte:
-Egész romantikus…- Mire Lizzy felnevetett, és megcsókolta. Alexandra megcsóválta a fejét, majd így szólt:
-Ez a tündérek országa! Csak csónakkal mehetünk tovább.
Így hát csónakba szálltak, és úgy haladtak beljebb a csodás hely közepe felé. Körülöttük szárnyas lények szálldostak. A házak a folyó két oldalán voltak, és szinte minden ablakban ült valaki, aki kíváncsian figyelte a látogatókat. Alexandra boldogan pillantott körbe:
-Rég jártam itt… Kiszállunk! – a kalózok körülnéztek. Egy kis házikó előtt álltak.
-Na ha Leiának mágikus kisugárzása van, akkor ennek a helynek vajon? –Lizzy elképedve nézett körül. Alexandra nevetett és beléptek a kis házba. Bent egy gyönyörű lány ült a nádkanapén.
-Szia Lala!- szólt boldogan Jack-ék kis kísérője. A lány nevetve köszönt. Bent gyönyörű zene szólt egy nő hangján:

-Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok, és azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér nem én vagyok. De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, úgy érezném, vannak még csodák! …

-Találó zene egy tündér mellé… Olyan varázslatos, mint a tündérek. – szólt Lizzy mikor vége volt a dalnak. Laura még jobban elmosolyodott, pedig eddig is mosolygott.
-Minek köszönhetem látogatásotok?

Alexandra vett egy mély levegőt, és mesélni kezdte, hogy támadták meg a hajójukat. Mindenki érdeklődve hallgatta, hisz ezt még a legénység sem hallotta.

-Békésen hajóztunk. Nem is gondoltunk arra, hogy a közelben kalózok lehetnek, de nem is féltünk tőlük. Egyszer csak azonban a Bolygó Hollandi tűnt fel a horizonton. Megijedtünk. Leia nyugtatott minket, hogy úgy se lesz semmi baj, de látszott rajta, hogy ő is ideges. Minket, vagyis engem és Thomast, lezavart a hajófenékbe…
-Ki az a Thomas? – Lizzy rászólt Jack-re, Laura viszont mosolyogva felelt a férfi kérdésére:
-Az öcsénk. Folytasd, Szandra!
-Folytatom. Mi a csatából nem sok mindent láttunk, de annál többet hallottunk. Nagyon féltünk. Aztán lerohant a legénység egyik tagja, azt mondta, Leia küldte, hogy elvigyen minket onnan. Elmentünk vele, és meg akartuk kérdezni, hol van Leia, de lelőtték. Akkor nagyon megijedtünk, és a tengerbe ugrottunk. Aztán elvesztettem az eszméletem. Elsötétült a világ.
-Értem. Mindjárt megnézem, mit tehetek. –Azzal Laura felállt, és bement a szobájába hogy körülnézzen, hátha talál valamit, amivel tud segíteni.

Egy + kép Lauráról: