9. fejezet: Esküvő

A következő hetek rettentő gyorsasággal teltek el történetünk mindhárom színhelyén. Ennek pedig egyetlen, mellesleg nagyon egyszerű oka az, hogy mindnyájan boldogok voltak.

Elisabeth és Jack boldogok voltak a Fekete Gyöngy fedélzetén, Isabella és William boldogok voltak Port Royalban, Aurélie és Hector pedig boldogok voltak azon a bizonyos szigeten.

A Gyöngy fedélzetén minden a legnagyobb rendben ment, a kapitány és szerelme mellett a legénység is felhőtlenül boldog volt, hiszen bármerre néztek rumot láttak. Sőt, még ihattak is belőle, ami azért elég nagy szó, ha belegondolunk. Jack Sparrowot sokan nem a nagylelkűségéről ismerték ez idáig.

Ennek a nagy felhajtásnak persze egyetlen oka volt, ami csak egy szó: esküvő.

Jack rászánta magát, hogy feleségül veszi Lizzyt, ahogy ígérte és megpróbál férfiasan helytállni, ahogy szintén ígérte.

- Jack – fordult Lizzy kedveséhez.

- Hm? – fordult meg Jack.

- Köszönöm – mondta Elisabeth. – Mindent köszönök. Neked hála talán megtörhet az átok, talán boldogok lehetünk örökre, mint most.

- Amíg a Horizont vár ránk, addig csak boldogok lehetünk.

- Tudom, de mégis. Most mindenki boldog, a legénység is. Talán te nem figyelsz rájuk annyira, mint én, de szerintem érdemes lenne. Csak úgy sugárzik az arcuk és örömmel végzik a dolgukat.

- Ez a kötelesség – Jack megvonta a vállát.

- Nem Jack, kivételesen nincs igazad. Dolgozni sokféleképpen lehet, itt pedig élvezi a legénység a munkát, ez minden tekintetben jót jelent.

- Kapitány, kész vagyunk! – kiáltotta ekkor egy kalóz a fedélzeten.

- Akkor vitorlákat kibontani, hitvány népség! Mikor feleségül veszem Lizzyt mindennek tökéletesnek kell lenni.

- Jack – Liz megcsóválta a fejét. – Nem kéne túlzásba vinned a dolgokat. Az az esküvő csak kötelesség.

A Gyöngy kapitánya erre fogta magát és távozott, közben pedig mindenféle parancsot osztogatott a legénységnek.

Elisabeth, mikor megelégelte ezt, elkiáltotta magát.

- Elég Jack, ma lesz az esküvőnk napja, azt szeretném, ha mindenki boldog lenne!

- Nem vagy az? – Jack szemmel láthatóan nem értette Elisabeth problémáját.

- Én az vagyok. De szeretném, ha más is az lenne.

- Tökéletes, semmi sem szegheti a kedvem.

- Nem rád céloztam, hanem a legénységre!

- Oh – Jack erre nem tudott mit felelni, inkább bevonult a kabinjába és abbahagyta a felesleges ordibálást.

- Köszönjük – fordult a hajó másodtisztje Lizzyhez. – Megmentettél minket attól, hogy harmadszor is felsikáljuk a padlót, illetve percenként új zászlót tűzzünk ki.

- Nincs mit – nevetett Lizzy. – Azt hiszem, Jack izgatott kissé azért csinál ennyi őrültséget.

- Való igaz, még sosem láttam ilyen izgatottnak a kapitányt.

- Pedig most még kincs sincs a közelben – kotyogott közbe egy matróz.

- Nana! – szólalt meg Jack Elisabeth háta mögött. – A világ legnagyobb kincse van itt és mától már hivatalosan is az enyém lesz.

- Jack, halálra rémítesz, azt hittem bementél a kabinodba.

- Elindultam, de aztán észrevettem a körülötted lévő csoportosulást, és utána kellett járnom mi zajlik itt.

- Oh! – sóhajtott Liz.

- Nicsak, a kapitány féltékeny! – szólalt meg ismét az előbbi matróz.

- Csak féltem azt, ami az enyém.

- Ezt már tisztáztuk Jack, nem vagyok a tulajdonod, mindketten független emberek vagyunk.

- Érdekes, hogy ezt az esküvőd napján mondod, ráadásul annak az embernek, akihez a legjobban szeretnél tartozni – kiáltotta valaki a távolból, mire Lizzy megfordult és észrevette, hogy a Détortiller közvetlenül a Gyöngy mellett halad.

- Hogy nem vettem észre?! És miért nem szólt senki, csak én álltam háttal a hajónak! – méltatlankodott Elisabeth.

- Meglepetésnek szántam – mondta Jack.

- Meg is leptél vele – felelte Lizzy.

- Kapitány, ez az a bizonyos nászajándék Elisabethnek? – kérdezte a matróz, aki már eddig is sokat értetlenkedett.

- Igen – felelte Jack mosolyogva.

- Amikor én elvettem Melaniet, akkor… - kezdte a matróz, Jack azonban leintette.

Elisabethet azonban szemmel láthatóan érdekelte a téma.

- Van feleséged?

- Meghalt – felelte szűkszavúan a matróz.

- Sajnálom. Kérlek folytasd a történetet.

- Szóval, én egy aranyláncot adtam neki nászajándékként nem két személyt.

- Tényleg Jack, Aurélie vagy Barbossa az ajándék?

- Nem örülsz nekik?

- Dehogynem! – sietett a válasszal a nő. – Pusztán meg vagyok lepve, de nagyon jó érzés, hogy még ajándékot is kapok. Te semmit sem kapsz tőlem – tette hozzá szégyenlősen.

- Megelégszem veled – húzta el Jack a száját.

- Hahó Lizzy, itt vagyunk! – kiáltott ismét Aurélie, mivel úgy ítélte meg, hogy barátnője úgyszólván rá sem hederített.

- Jaj Aurélie bocsáss meg, csak tudod… Olyan furcsa ez az egész!

- Tudom Liz, azonban el kell hinned, mert ez a valóság. Jack feleségül fog venni téged.

- Bizony! – szólt közbe az emlegetett férfi.

- Méghozzá úgy látom, ez igencsak lázba hozza.

- Igen. Pedig nem is akartunk összeházasodni.

- Titeket egymásnak teremtett az ég, ostobaság lenne nem összeházasodnotok.

- És ti Barbossával?

- Hector… Nos, nálunk nem ilyen egyszerű a helyzet.

- Miért, szeretitek egymást és ez a lényeg! – Elisabeth nem értette mire céloz Aurélie.

- Én még mindig Ben felesége vagyok.

- Micsoda? – Elisabeth és egy másik személy egyszerre mondták ki a kérdést.

- Isabella! – kiáltotta Elisabeth. – Hát ti is itt vagytok? Mindenki eljött?

- Jack mindenkinek szólt – mosolygott Will. – Annyit azonban árulj el, hogy az átok miatt csinálod, vagy… Egyáltalán mindenki tud az átokról?

- Igen, elmondtam Jacknek, ha erre vagy kíváncsi.

- A másik kérdésemre még nem válaszoltál.

- Tudod, hogy szeretem.

- Igazad van, ostoba kérdés volt. Mégis hallani akartam, feketén fehéren.

- Akkor kimondom még egyszer, hogy jól értsd, hogy mindenki jól értse. Szeretem Jack Sparrowot! – Liz az utolsó mondatot úgy üvöltötte.

Will és még jó pár matróz biztos volt benne, hogy több mint egy mérföldes körzetben hallani lehetett, hiszen a víz nagyon jól vezeti a hangot és Lizzy sem volt éppen halk.

- Most már az egész Karib-tenger tudja – mondta Barbossa. – Örvendtem miss Swann.

- Mire véljem ezt, Barbossa kapitány? – kérdezte Lizzy.

- Nem szeretném mrs Sparrownak szólítani, ezért búcsúztam el miss Swanntól. Szeretném, ha Hector és Elisabeth lennénk. Nem jó, ha túl sok Sparrow ólálkodik a környéken, elég belőle kettő.

- A kettő túl sok – mondta Isa. – Különben is, Jack apját már száműztük a tenger fenekére.

- Ahogy ismerem, már a Bolygó Hollandi fedélzetén szolgál.

- Jack, hogy mondhatsz ilyet az apádról?! Will apja is ott van, de ő…mégiscsak az apád!

- Csak ártott nekem.

- Akkor sem kéne ilyeneket mondanod.

- Óhajod parancs. Lehet, hogy már a Világ Végén vendégeskedik.

- Vitatkozhatnánk, hogy melyik a rosszabb – nevetett Aurélie. – Én egyértelműen az utóbbira gondolok.

- Én az elsőre, biztos vagyok benne, hogy apám szívesebben lenne a Világ Végén, mint a Bolygó Hollandin.

- Mindkettő rossz, mindkét helyen rabok az emberek – zárta le a vitát Elisabeth.

- Azért csődítettél ide minket, hogy ezt megvitassuk? – nézett Barbossa Jackre.

- Nem, ezt mind jól tudjátok.

- Akkor mire vársz, én adjalak össze titeket?

- Igazából, ezt csak a Gyöngy kapitánya teheti meg és…

- Ismerem a történetet, én is voltam kapitány! – kiáltotta Barbossa. – Most azonban azt szeretnénk látni, hogy elveszed Lizzyt.

- Öhm, rendben. Nos, Lizzy… - kezdte Jack.

- Illő lenne miss Swannként megszólítanod, legalább most.

- Miért? – kérdezte Jack.

- Mert így illik.

- Rendben. Nos, miss Swann, hozzám jössz feleségül?

- Igen – felelte Elisabeth.

- Akkor tedd azt! – Jack elnevette magát.

- Feltéve persze, ha a szóban forgó férfi elvesz.

- Éppen szerencséje van kisasszony, a szóban forgó férfi szabad.

- Jack! – szólt Isa. – Elisabeth vár rád.

- Hiszen itt vagyok.

- Arra vár, hogy összeadd magaddal.

- Elég nagy őrültségnek hangzik – mondta Liz.

- Mert az is – így Jack.

- Azért tedd meg – mondta Aurélie.

- rendben, Elisabeth Swann, a mai naptól a feleségem vagy, neved pedig Lizzy.

-Elisabeth Sparrow– mondta Barbossa.

- Én azt szeretném, ha csak Lizzy lenne.

- Talán maradok az, aki voltam – mosolygott Lizzy, majd átölelte Jacket.

Erre mindenki éljenzésben tört ki, a legénység énekelni kezdett, Aurélie, Barbossa, Isabella és Will pedig mind átölelték egymást. Lizzy és Jack persze rögtön csatlakozott hozzájuk, így a végén már hatan ölelkeztek.

Felhőtlen volt a hangulat a Gyöngy fedélzetén, de azt hiszem, ezt már nélkülem is mindenki el tudja képzelni.

Így hát csak annyit mondok végezetül: Igyatok bajtársak yo, ho!