Egy igen ritka ikerpáros

Hát igen…Elizabeth és Aurelia Swann. Egy igazán ritka ikerpáros. De mielőtt elkezdeném a történetet tudnotok kell egy-két dolgot. Ők már találkoztak Barbossa kapitánnyal, és Elizabeth Will Turner-rel kölcsönösen szeretik egymást. De ugyanez a helyzet Aurelia-val és Jack Sparrow kapitánnyal. Mindkét férfi eljegyezte kedvesét, és már összeházasodtak volna, de jött Davy Jones, aki mindent felkavart. Jack végül is a tengeri szörnnyel, a Kraken-nel száll szembe. Onnantól kezdeném a történetet, hogy elkezd küzdeni a két hajó: A Fekete Gyöngy és a Bolygó Hollandi.

Egyszer csak hullámzással felcsatlakozott a Gyöngy mellé Davy Jones hajója.

-         Élesen jobbra!

-         Élesen jobbra! – hangzottak a parancsok. És végül, lehagyták őket. A hajón nagy ujjongás tört ki, mikor azt látták, feladják. De korai volt az öröm. Ugyanis nemsokára a tenger mélyéből morajlás hallatszott, majd azt látták, hogy valamiben megakadt a hajó.

-         Zátony! – kiabálta az egyik matróz. Elizabeth és Aurelia azonnal odarohantak, de Will gyorsan elhúzta mindkettőjüket onnan. Ugyanis Will nem csak menyasszonyára vigyázott mindig, hanem az ikertestvérére is. Akik nem csak kívül, de belül is szinte olyanok voltak mind két tojás. Nem volt ritka, hogy egyre gondoltak, és sok mindent egyszerre mondtak. Most is egyszerre kérdezték:

-         Mi ez?

-         A Kraken. – és rögtön ijedt sóhajtással és vad pillantással jelezték egymás felé meglepettségüket. De a „Kraken” szóra Jack is felfigyelt aki éppen keresett valamit. Gyorsan vett egy csónakot és elindult egy közeli part felé. Őt ugyanis nem abból a fából faragták, aki csak úgy odaadja az életét egy ilyen ocsmány büdös tengeri szörnyek. Mikor Aurelia és ikertestvére éppen lefelé mentek, meglátták az evező Jack-et.

-         Ó,te gyáva – mondta Elizabeth.

-         Hát rám hagyod a hajót?  - Nem volt mit tenni. Jack Sparrow kapitány nélkül kellett levívni a csatát. De volt még valaki a hajón aki látta menekülőben Jack-et.

-         Áruló! – suttogta halkan. A hajófenéken az ágyúkat készítették elő, mikor Ragetti felhívta Pintel figyelmét arra, hogy már a hajón van a Kraken. Lerohant hozzájuk Will, majd ezt mondta:

-         Nyugalom fiúk. – majd mikor már szigonyokkal akartak küzdeni a két lány mindig egyszerre mondta először halkabban:

-         Will!

-         Nyugsi, nyugi.

-         Will!

-         Várjunk,nyugi.

-         Eleget vártunk már.

-         Wiiill!!

-         TŰZ!!!!!! – és ekkor dördült az ágyú, és jól megsebezte a Krakent. Az rögtön visszahúzódott. Úgy tűnik, egy kicsit meglepte ez a támadás. Mindenki legalább egy kicsit fel lélegzett.

-         Még nem úsztuk meg. – mondta Mr. Gibbs.

-         El kell hagynunk a hajót. – mondta Will

-         De nincs csónak! – válaszolták egyszerre a lányok. Hajóztak tovább a szélcsendben, csak millimétereket halattak. Mindenki izgult. Tudták, hogy nemsokára visszatér. Ez a számításuk be is igazolódott. A Kraken ugyanis mind a nyolc csápját egyszerre döfte a hajó oldalába. Nagyon meglepett mindenkit. De mivel nem volt csónak küzdeniük kellett. Egy fegyverszállító embertől Will elvett egy kardot és egy puskát, majd így szólt a lányokhoz.

-         Ha eljön az idő, ne hibázzatok.

-         Így lesz. – felelték megint csak egyszerre. A két lány ellenkező irányba szaladt. Az egyik a hajó orra felé, a másik a hátsó köteleknél akart harcolni. Aurelia tehát arra szaladt, és a kötélen már felakart mászni,mikor látta, hogy nincs rajta csomó. Más ilyenkor valószínűleg elkáromkodta volna magát, de ő csak az ajkába harapott. Ugyanis ott lebegett valami benne, úgy, mint egy zászló. Az illem zászlaja. Ugyanis apjuk mindig arra tanította őket, hogy ha kell, inkább harapják le a nyelvüket, minthogy káromkodjanak. Azt mondta, ezt a nép a legkevésbé sem szereti, ha a kormányzó nem beszél megfelelően. Ezért hát csak ajkába harapott és egy ötlet jutott eszébe. Karjára vette a kötelet, és úgy mászott fel. Mikor elég magasra ért, egy kézzel tartotta magát, másikkal pedig föléje kötött egy csomót, így nyugodtan tudott harcolni. Sebzett is a Kraken-en elég szép véres foltokat, de ez sajnos túl kevés volt. Mikor egyszer csak kiesett a kezéből a kard. Gyorsan eloldozta a csomót, visszaeresztette a kötelet, lesiklott rajta kezét nem sajnálva. A kard egy puska mellé esett. Felszaladt a lépcsőn, mellette futott nővére, akinek ugyancsak kiesett a kezéből a puska, és lihegve kapott fegyvere után, mikor valaki rálépett pont a kard és puska közös pontjára. Mindketten azt hitték csak valaki szórakozik velük, és rántgatták a szerszámokat, de aztán felnéztek, Jack Sparrow kapitány nézett vissza rájuk. Mindhármuk arcán boldog mosoly terült szét és az ikrek megfogták a férfi lábát, így biztos tartást adtak a lövéshez. Ahhoz a halálpontos lövéshez. A golyó abban az ezred másodperben érkezett arra a pontra, amikor ott volt a Kraken, a lőpor, a rum. Aurelia és Elizabeth megszorították egymás kezét, ezt követte a hatalmas robbanás, majd a szörny felordított. Tudták, hogy már csak néhány szúrás kell. Aurelia felrohant végre a lépcsőn, de Jack elkapta karját, magához húzta, majd megcsókolta. Rövid, de forró, olyan igazi csók volt ez. Mikor kibontakoztak, Jack még ennyit hozzáfűzött:

-         Szeretlek! – de ezt már csak azért mondta, mert valahogy úgy érezte, talán ez lesz az első és utolsó alkalom, hogy kimondja. Ugyanis hiába jegyezte el, soha nem mondta.