XI. Fejezet

A titkos szoba

Jack, Selene és Slade nem tudtak mit szólni a döbbenettől, amire Dean is felfigyelt. Odalépett hozzájuk és ő is elámult.

- Látjátok ezt? – kérdezte döbbenten.

- Igen. – válaszolta Jack, Selene és Slade egyszerre.

- Elhiszitek?

- Igen. – hangzott a válasz újra a három kalóztól.

- Nem lehetne…

- Nem.

- De hát akkor…

- Elmegyünk a városhoz és körül nézünk. – szólalt fel Christian. – Indulás! – aztán elindult a város felé és Jack-hez szólt. – Még nem végeztünk Jack Sparrow. – jelentette ki és továbbment.

- Még nem végeztünk Jack Sparrow. – mondta gúnyosan Jack. – Még nem végeztünk, dehogyisnem! Különben is kapitány. – és Slade után indult.

- Jack ne felejtsd el, hogy őt én ölöm meg előbb! – tartotta vissza a kalózt Selene. – Te majd bosszút állsz a hulláján.

- Megőrültél? Én ölöm meg előbb!

- Nem. Én!

- Nem. Majd én!

- Áááhm. Majd eldöntjük kalózkockával! Aki nyer, az öli meg! Rendben?

- Rendben.

- Na akkor induljunk mielőtt még nélkülünk lesz gazdag. – sietett Slade után a kalózlány. Jack egy kicsit gondolkozott, de végül ő is elindult.

- Várj egy kicsit!

- Mi az? – Jack a lány mellé futott és vele sétált tovább.

- Láttam, amikor a zsákodba rakodtál.

- Mi a lényeg?

- Csak azt akarom kérdezni, hogy hoztál rumot? – Selene sóhajtott és a táskájába nyúlt, majd elővett egy kis üveget és a kalóznak nyújtotta. Jack jól meghúzta, aztán visszaadta a lánynak, aki ugyancsak meghúzta, utána visszatette táskájába.

Tovább meneteltek még 10 percig, mire odaértek a város széléhez. Mindenki legnagyobb megdöbbenésére a város nem aranyból, hanem kőből volt. Jack és Selene nem hitt a szemének. Slade pedig a kalózlányt kezdte támadni.

- Mégis mi a fene ez? Selene! Ezt azonnal magyarázd meg!

- Honnan tudjam?

- Azt mondtad a város aranyból van! Akkor meg mi ez?

- Nem tudom! Nem vagyok varázsló vagy mindentudó!

- Elnézést! Uraim, hölgyem bemutatom Önöknek az aranyvárost. Az arany, a bennszülöttek nyelvén bazi nagy kő! – magyarázta Jack.

- Hallgass! – kiáltott rá Slade.

- Azért még körbe nézhetünk a városban nem? – kérdezte Dean.

- De! – mondta Christian dühösen, és a város kapuja felé indult.

Selene sóhajtott és ő is a kapu felé sétált, de Jack megragadta a karját és a lány megállt.

- Elmondanád végre, hogy mi folyik itt?

- Elmondom, de nem most. Túlságosan közel vagyok ahhoz, amit évek óta keresek. Nem hagyom abba most. – azzal kihúzta karját Jack kezéből. Bementek a városba, ahol már meg sem lepődtek azon, hogy kőből van minden. Mindenütt körbenéztek, végül egy templomot találtak. Mikor Selene odaért a templom tetején feltűnt neki a napot és a benne lévő holdat ábrázoló jel. Elővette az összeillesztett medálokat, amik már nem világítottak. A templom bejáratához lépett és keresgélni kezdett rajta. Egy mélyedést talált benne, amibe a két medál illett. De a körből kis háromszögek álltak ki.

- Jack. Ezt eltudod olvasni? – hívta oda a kalózt. Ő odament és nézegetni kezdte a falat.

- Nos? – kérdezte Slade türelmetlenül.

- Nem lehet úgy, hogyha sürgetnek. – szólt vissza Jack. Közben Selene újra a kezében lévő medálra nézett.

- Nem lehet ilyen egyszerű. – suttogta. Majd odanyúlt a másik kezével a medálhoz és a napban lévő holdat elforgatta. A napból „előugrottak” a napsugarához hasonló háromszögek. Bele illesztette a mélyedésbe és elforgatta a kőajtóban. Ami elkezdett kinyílni.

- Én is pont ezt akartam mondani. – vágta rá Sparrow.

Az ajtó szép lassan kinyílott, amin először Jack lépett be. Selene az ajtónál maradt, mert még benne volt a medálja.

- Befelé! – lökte meg Slade.

- Nem. – ellenkezett a lány.

- Mondom befelé! – azzal belökte Selene-t. A teremben sötét volt, ezért Christian parancsot adott, hogy gyújtsanak fáklyákat. Mikor azok kézen lettek meggyújtották és bevitték a terembe. Jack és Selene kezébe is adtak fáklyát. Körbe néztek a teremben, de az üres volt. Slade teljesen dühbe gurult.

- Üres?! Mi folyik itt? Ez valami vicc?

- Lehet, hogy Cortez megelőzött. – mondta Jack.

- És megszerezte a legnagyobb köveket? Gazember! – hadarta el a kalózlány. Dean elmosolyodott, de meglepődött Slade szavain.

- Kifelé! – adta ki a parancsot. Mindenki kiindult és mikor Jack kiakart menni Christian elővette fegyverét és a kalózra tartotta.

- Már megint? – kérdezte.

- Ti maradtok!

- Mi? – kérdezte Jack, Selene és Dean egyszerre.

- Jól hallottad. Maradtok! – mondta Slade, majd hátrálni kezdett kifelé. – Milyen ironikus, hogy másodszorra vagyok ebben a helyzetben.

- Miért? – kérdezte a lány.

- Azért mert Daniel is így nézett rám, mikor megöltem. – erre Selene éktelen haragra gerjedt. – Hát igen, valahogy ő is így nézett, és hazudtam, mert nem a katonák ölték meg.

- De miért?

- A hajójáért. – majd teljesen kiment a templomból.

- Ha már egyszer itt hagysz, a medálomat add vissza. – kérte Selene. Slade kivette a medált a kőajtóból, ami záródni kezdett. Mielőtt végleg becsukódott volna, Christian bedobta a medált, ami a földre esett a teremben. A lány azonnal érte sietett és felvette. Letisztogatta és Jack-hez fordult.

- Kéne találni egy kiutat.

- Lehet, de hol vagy hogyan? – tőrt ki magából a kapitány.

- Most már te is kezded? Miért nem rántod elő a kardod vagy a fegyvered és ölsz meg? – borul ki mostmár Selene is. Majd leült a falhoz. – Sajnálom, hogy belerángattalak, de valahogy el kellett jönnöm Tortugáról.

- Miért?

- Mert megígértem Daniel-nek, hogy mindig vigyázok magamra és nem leszek magatehetetlen… éppen ezért nem fogok itt ragadni és várni míg kinyílik egy ajtó. – majd felállt és kutatni kezdett.

Közben Nicolas veszekedni kezdett Slade-el.

- Mégis mi a fene volt ez?

- Bosszú. Amúgy meg innen nem tudnak megszökni. – hangzott Slade válasza.

- Megszökni? Miről beszél?

- Hosszú történet.

- Ugye tudja, hogy ezzel megszegte az egyezségünket!

- Már amúgy sincs szükségem magára! Viszlát. – ezután elindult vissza a partra.

- Lelőni! – adta ki a parancsot Dean. A kalózok elővették fegyvereiket és Slade-re fogták. (Mert a „kapitányuk” nem teljesítette ígéretét”). Slade a parancs hallatán futni kezdett és a folyóba ugrott. A fegyverek eldördültek, de egy sem találta őt el. A folyó végig vitte őt a barlangon és a dzsungelen, egészen a partig. Dean és a kalózok utána indultak. Dean még egyszer visszatekintett a templomra és a kalózok után sietett ő is.

Ezalatt Selene tovább kereste a kijáratot.

- Jack nem segítenél? – szólt rá a kalózra.

- De csak, mert ki akarok jutni. – motyogta és a feliratokat kezdte olvasni.

- Találtál valamit?

- Nem. Ez az egész csak halandzsa. Nincs semmi használható.

- Hát az nem jó. – sóhajtott a lány. Jack tovább keresgélt.

- Azt hiszem, hogy kéne a medál. - Selene odament és meglátta a falon lévő mélyedést, ami pontosan olyan volt, mint a kőajtón. Behelyezte a medált, majd elforgatta. A mélyedés alatt kinyílt egy kis ajtó, amin bekúszott Jack. Selene kivette a medált és az ajtó csukódni kezdett. Ő is hamar átkúszott és mikor átért, akkor csukódott be mögötte a fal. Jack segített neki felállni.

- Köszönöm. – mondta halkan a lány.

- Ugyan mit?

- Hát, hogy segítettél idáig eljutnom.

- Még ne köszönj semmit! Nem vagyunk kint. – Selene elmosolyodott és tágra nyílt a szeme.

- Nehogy megfordulj.

- Miért mi az? – fordult meg Jack és elakadt a szava. A terem, ahova jutottak telis- tele volt arannyal és mindenféle kinccsel.

- Én balra megyek. – jelentette ki Sparrow.

- Én pedig jobbra. – válaszolt Selene. Tíz percig mindkét kalóz válogatott, végül Jack abbahagyta és leült. A kalózlány közben még kutakodott és egy karperecet talált, ami nagyon megtetszett neki, ezért eltette. Nem sejtve a következményeit. Aztán ő is leült egy kupac tetejére.

- Nem egy kalózhoz méltó halál. – jelentette ki Jack.

- Ne mond ezt! – szólt rá Selene. – Nézd a jó oldalát.

- Ennek van jó oldala? – hitetlenkedett a kalóz.

- Igen van. Most már gazdag vagy, van egy hajód és… - előhúzta a táskáját és kivett egy üveg rumot. - Van rum! – és oda dobta neki.

- És… - ivott a rumból. – van megfelelő társaság. – Selene elmosolyodott és elővett még egy üveg rumot.

- Az meg honnan? – tette le az üveget Sparrow.

- Ahonnan a másik. Nem innen ástam elő.

- De jó! – mondta a kapitány és újra ivott az üvegből. – Azt mondtad, később el mondod, mi folyik itt.

- Hát jó. Slade már akkor Daniel társa volt, mikor én még csak kereskedő voltam. Mindig is tudtam, hogy Christian a Slayert akarja, de nem szóltam Danielnek. Azután akartam elmondani, hogy visszajön Florida Keys- ről.  De nem jött vissza, csak Slade.

- Arra soha nem gondoltál, hogy Slade keze volt a dologban?

- Akkor nem, mert ő is eléggé megsérült. Azt mondta, hogy alig tudott elmenekülni a katonák elől. De most már tudom az igazat.

- Jól van. Te tudod. – vont vállat Jack.

- Már megint ki akarsz oktatni te… kalóz! – kiabált rá Selene.

- Igen, mert te egy kezdő gyerek vagy.

- Óh, igen? Majd meglátjuk! – közben felállt és eldobta a kezében lévő üveget, ami egy kisebb kupacnak ütközött és széttört. A kupacról leborultak a z arany tallérok és előbújt egy láda…