Egy régi találkozás
2007.02.11. 13:20
XII. Fejezet
Egy régi tartozás
Miután széttörött az üveg Selene Jack felé fordult dühösen.
- Most nézd mit tettem miattad!
- Lesz másik!
- Dehogy lesz. Ha nem jutunk ki innen, soha nem lesz másik. – és szomorúan leült.
- Na, ugyan már! Ne légy szomorú a rum miatt. – ült Jack a lány mellé.
- Nem érdekel a rum! Az érdekel, hogy kijussak innét!
- Miért félsz a bezártságtól? – vonta össze szemöldökét Sparrow. Selene egy kis szünetet tartott.
- Kiskoromban beleestem egy kútba. Majdnem egy napig voltam ott bent. Az apám vette észre, hogy eltűntem.
- Áá! Barbarossa.
- Ő húzott ki onnan és azóta félek a sötét és bezárt helyektől. De most ne beszéljünk erről! Inkább keressük meg a kijáratot. – azzal felállt és a falakat kezdte tapogatni. Jack pedig segített neki.
Közben Slade felszállt a Slayer fedélzetére és parancsot adott a hajón maradt hat embernek.
- Azonnal indulunk! – kiáltott fel. – Vitorlát bonts! Horgonyt fel! – már indult volna a hajó, de feltűnt a Bolygó Hollandi. Slade kővé dermedt és nem tudta mi tévő legyen. Ezalatt a Hollandi legénysége átszállt a Slayer-re és elfogták Christian-t. Aztán átszállt Davy Jones is.
- Áh, látom még mindig tiéd a hajó. De azt nem látom, amit a hajóért ígértél! – kiáltott rá Jones.
- Igaz, nincs itt, de Sparrow és Barbarossa lánya is megvan. – magyarázkodott Christian.
- Hol vannak? – mozgatta meg csápjait a Hollandi kapitánya.
- A szigeten. Bezártam őket! – de ekkor végig futott a fejében, hogy bedobta a kulcsot a templomba, így nem tudja kinyitni az ajtót. - Az átkozott!
- Szóval. Én nem léphetek partra, te pedig tartozol 100 év szolgálattal a hajómon! Ördög hozott a Bolygó Hollandi fedélzetén! Hozzátok! – és a hajójára indult.
- Várj! Várj! – kiabálta Slade. Jones megállt és kíváncsian várta, hogy mit fog mondani Christian, de ő ahelyett, hogy bármit mondott volna, inkább kardot rántott és megtámadta az őt lefogó hal-embereket. Akik szintén kardot rántottak ellene. A harc elkezdődött. A Slayer-en lévő másik hat kalóz is belefogott a harcba. Slade teljes erőbedobással küzdött és egymás után döfte le Jones embereit. Volt akinek a kezét vágta le, de az sok halként esett a padlóra. Christian küzdött, de a többi embere már a földön hevert. Míg harcolt látta, hogy Davy Jones odamegy a fekvő embereihez, de nem hallotta mit mond nekik. Majd egy óvatlan pillanatban valaki hátulról leszúrta. A földre görnyedt és Jones lépett mellé.
- Féled a halált?
- Lehet.
- Nem ajánlok fel neked semmit, mert így is tartozol nekem. – majd felállt és átszállt a Hollandira. Körbe sem nézett, csak arra ügyelt, hogy Slade ott legyen a hajóján.
Közben Jack és Selene keresgéltek tovább eredménytelenül.
- Na jó. Feladom! – szólalt fel Jack és a láda elé sétált. – Na vajon ebbe mi lehet? – a láda furcsa módon le volt zárva, amit a kalóz pillanatok alatt kinyitott. Felnyitotta a fedelet és a ládában nem aranyat, hanem egy tükröt talált. Összehúzta szemöldökét és kivette a tükröt. Az először ködös lett, majd hirtelen a Gyöngy-öt látta. Aztán azt, hogy Davy Jones állatkája, a Kraken lehúzza a hajóját a mélybe. Jack megrémült és gyorsan visszarakta a tükröt a ládába.
- Na jó. Én sem találok semmit! – megfordult és meglátta a rémült Jack-et. – Mi az mit találtál?
- Semmit! – és elment egy szobor mellé.
- Na azt már nem! – odament a ládához, kinyitotta és ő is meglepődött a tükrön. Kivette és neki is először ködös lett, azután egy kutyaszerű embert látott a Slayer fedélzetén, amint a matrózokat öldökli. Ijedtében leejtette a tükröt, ami ezer darabra törött.
- Jól vagy? Mi a baj? – kérdezte gyorsan Jack.
- Nem, semmi! Semmi baj! Csak kicsúszott a kezemből. – hadarta el Selene.
- Akkor jó! – aztán a szobornak dőlt, ami elmozdult a helyéről és megnyílt egy fal Selene háta mögött.
- De jó! – örült meg a két kalóz. Azonnal kifelé indultak. Jack még fogott egy kis aranyszobrot.
- Az életed többet ér te lökött! – szólt rá Selene, mert az épület remegni kezdett.
- Dehogy is!
- Akkor meghalsz! – nézett Jack-re könyörgően a kalózlány.
A kalóz eldobta a szobrot és kifutottak a teremből. Majd észre vették, hogy az egész város mozog, ezért rohanni kezdtek az életükért.
- Így soha nem jutunk ki! – kiabálta futás közben Selene.
- Dehogynem! – szólt vissza Jack és a folyóba ugrott. A lány pedig követte a példáját. Pillanatok alatt kint voltak a városból, ami összeomlott mögöttük. A városra a hegyoldal is ráborult, amit a városiak oldottak meg. Nem sokára a barlangot is elhagyták és Dean-ék mellett is elsodródtak, akik nagyon meglepődtek ezen a jelenségen, majd futásnak eredtek. Később közel a parthoz a két kalózkapitány kikászálódott a folyóból és leültek egy kicsit.
- Még jó, hogy nem volt nálam rum! – jelentette ki Jack. – Darabokra törött volna, mint ahogy te eltörted azt a tükröt. Jó sok pénztől szabadítottál meg ugye tudod?
- Mi? Méghogy én? A tükör is összetörött volna.
- Az nem olyan biztos!
- Jól van. – állt fel dühösen Selene és a part felé indult. Mikor kiért a fák közül meglátta a Bolygó Hollandit a Slayer mellett és ledöbbent.
- Davy Jones! Christian nem teljesítette az alkuját! – suttogta. Aztán meghallotta, hogy mögötte jön Jack. Megfordult és visszatolta a kalózt.
- Na mi az? Mi van? – értetlenkedett Jack. – Hol van Slade!
- Rosszabb sors vár rá, mint a halál. – magyarázta meg a lány.
- De jó neki! Vagyis nem jó neki. – motyogta a kalóz. Selene gúnyosan elmosolyodott, majd előkerültek Dean-ék.
- Jack, jól van? – kérdezte Gibbs lihegve.
- Persze! Most pedig kedvesem, ha megengeded felmennék a hajómra. – de Selene eléállt és a kalózkapitányra tartotta kardját. – Én a helyedben nem tenném.
- Én viszont simán megteszem.
- Te tényleg olyan vagy, mint az apád! – szólal fel Jack.
- Miért?
- Mert ő is azt vallotta, hogy halottakkal könnyebb tárgyalni. Most pedig… állj odébb légy szíves. – közben megfogta Selene kezeit és elállította maga elől.
- Ne várj! – és ő is kilépett a fák közül.
- Mire? – Selene meglepődött arcot vágott, mert a Bolygó Hollandi egyszerűen eltűnt.
- Semmi. Nem szóltam.
- Azt javaslom, térjünk vissza Tortugára és az otthonomban beszéljük ezt meg. – ajánlotta Nicolas.
- Jól van. Úgyis fel kell tölteni a rum készletemet! – örvendezett Jack.
- Hümpf. Jellemző. – morogta Selene és egy csónakba ült, majd a Slayer felé kezdett evezni.
- Most mit mondtam? – értetlenkedett Jack. Nicolas megrázta a fejét és Sparrow vállára tette a kezét.
- Jack Sparrow. Gondolom tudja ez mit jelent?
- Magának kapitány! És ez nem tartozik ide. – aztán a Gyöngy felé indult. Nicolas csak sóhajtott és a Slayer melletti hajóra szállt fel. Az ott lévő kalózok mindegyike elszórtan helyezkedett el a négy hajón. Mikor felszedték a horgonyt elindultak Tortuga felé.
Két napi hajózásra volt Tortuga, de sehol nem álltak meg. Az első nap forró volt és aznap még egy vihar is elkapta őket. De a négy hajó épen megúszta a napkeltét. A második nap végén a Gyöngy megérkezett Tortugára. Nem sokkal később kikötött a Slayer is. Fél napra rá megérkezett a másik két hajó is. Mikor Nicolas megérkezett leszállt a hajójáról és keresni kezdte Selene-t és Jack-et. Megérzésére hallgatva Tortuga legismertebb kocsmájába ment, ahol meg is találta a két kótyagos kalózt.
- Nem akarom elrontani a jókedvet, de nekünk még dolgunk van. – állt Selene mellé Dean.
- Dolgunk? … dehogy van dolgunk. – válaszolt a pityókás kalózlány.
- Te részeg vagy?
- Dehogy… Na jó talán egy kicsit becsíptem… de nem vagyok részeg… - mutogatott és mégtöbb rumot ivott.
- Na ebből elég. Most rögtön elmegyünk. – jelentette ki Nicolas és felakarta állítani a lányt.
- Ne bántsd a hölgyet fiacskám. – szólt rá Jack, aki szintén kellően ittas volt.
- Jack, maga mindig ilyen?
- Nem. Nem mindig.
- Na, jó most már megyünk. – akarta újra felállítani Selene-t.
- Figyelmeztettelek. – mondta Jack és elővette pisztolyát.
- Jack… szerintem nincs is töltve… - motyogta a lány.
- Nem… tényleg nincs… - és egyszerre nevetni kezdtek.
- Kérlek gyertek velem. A birtokomon rengeteg rum van. Ingyen. – a két pityókás kalóz egymásra nézett és rögtön felálltak. Azután Dean-nel együtt kisétáltak a kocsmából. Jack és Selene vállon karolta egymást és egészen Dean házáig énekeltek.
- Mi ördögök, zsiványok, kópék vagyunk, igyál cimbora. Yo-ho, yo-ho, mert kalóznak lenni jó!
- Pszt! Csendesebben! – szólt rájuk Nicolas és halkabban énekeltek.
- Yo-ho, yo-ho kalóznak lenni jó!
- Szeretem ez a nótát! – mondta Jack dülöngélve.
- Jól van, de most már hagyjátok abba. – Nicolas bevitte őket a házba és a nappaliban fektette le őket. Pillanatokon belül mindkét kalóz elaludt. Dean is felment a szobájába és nyugovóra tért.
Másnap Jack és Selene kínzó fejfájásra ébredt. Mikor kinyitották szemüket rettentően megijedtek.
- Álmodom? – kérdezte Selene.
- Nem. – hangzott a válasz Sparrow-tól.
- Tényleg. Te is itt vagy. – a kalóz erre gúnyosan nézett a lányra, de az „idillt” a belépő Nicolas zavarta meg néhány szolgálóval…
|