-Leia! –Lizzy boldogan kapta fel a fejét, és a tekintete egy sejtelmesen mosolygó lányra esett. – Tényleg te vagy az?

-Én vagyok, de mégsem én. – szólt Leia, mire Lizzy értetlenül nézett rá.

-Tessék? – válasz helyett a mosolygó lány elkapta a másik kezét. Vagyis csak kapta volna, mert keze egyszerűen átsuhant a másikén.

-Te… kísértet vagy?

-Drágám, ugyan mi lennék, ha egyszer a Holtak országában beszélgetünk? – Tette fel Leia a logikus kérdést.

-Ez igaz… De… hogyan hozhatnálak vissza?

-Ha már idáig eljutottál, egyszerűen. Az, hogy itt vagy, azt bizonyítja, hogy meg akartál találni. Miért?

-Mert hálás vagyok neked. Sokat tettél értünk, és vissza akarom adni.

-Ezt értem, de miért? Kalóz vagy. Egy kalóz nem kockáztatja az életét másért.

-Te is megtetted volna értem. Mégis kalóz vagy.

-Ez igaz. Kalóz vagyok. De rossz kalóz.

-Nem igaz!

-De, viszont ezen ne veszekedjünk. Ismertem egyszer két lányt… Az egyiket Leiának hívták, mint engem.

-Pedig nem túl gyakori ez a név. -csúszott ki Lizzy száján. Aztán gyorsan helyesbített- Folytasd, kérlek! – a másik mosolygott, és folytatta.

-Nem, valóban nem. A lány neve igazából nem ez volt, csak ezt használta, de ne menjünk bele. Még alig egy hónapja ismerték egymást, személyesen nem is, de mégis már rengetegszer összevesztek. Amikor utoljára láttam őket, épp haragban voltak. A változatosság kedvéért. Leia békülni próbált, de a másikat nem érdekelte. Erre bedühödött, és egy levelet küldött a barátnőjének, valami ilyesmit: „El vagy felejtve, nem érdekelsz többé. Talán nekem nem szabad megsértődni?” Amikor utoljára találkoztunk, itt tartottak. Egyébként Leia nekem azt mondta, még mindig szeretne kibékülni. Ő már bocsánatot kért, de mind a ketten hibásak voltak, és a másiknak is bocsánatot kellene kérnie… Csak azért mondom, hogy lásd: bármilyen apróságon bukhat egy barátság.

-Értem. Akkor ne veszekedjünk. Inkább menjünk innen! Olyan nyomasztó ez a hely.

-Nekem mondod, szívem? Én már vagy egy hónapja itt vagyok… Azarak, metrion, zintos. – az utolsó három szót a lány már suttogta. Varázsszavak lehettek, mert egy pillanat múlva már a Gyöngy fedélzetén álltak. Épp mikor a legénység ébredezni kezdett, a Fáraó Átka felcsatlakozott a Fekete Gyöngy mellé.- Akkor, viszlát barátaim.

-Viszlát Leia- mosolygott Lizzy. És köszönöm a történetet. Tanulságos volt.- A másik lány csak sejtelmesen mosolygott, majd átszállt a saját hajójára.

Vége