Felmászott a hajóra. Óvatosan járt, de egyszer csak hangot hallott.

-Hé! Te ott!
”Ennyi, vége. Lebuktam.”- futott át Leia agyán, miközben felfedezője mellé lépett.

-Leia?- kérdezte Bocskor Bill Turner csodálkozva.

-Bill! – Leia megkönnyebbülten sóhajtott fel – Megijedtem.

-Hát igen. Szerencséd van, hogy velem futottál össze.

-Igaz. De most Davy Jones elé kell vinned.

-Tessék?

-Ezért jöttem. Nem fog megölni. Mégiscsak a nagyapám! De börtönbe fog vetni, mert nem lesz benne biztos, hogy én vagyok az.

-De akkor akár meg is ölhet!

-Nem fog! Már teszteltem. Nem tud megölni egy olyan lányt, aki hasonlít az unokájára. Még így szív nélkül is van szíve. – nevetett Leia.- na vigyél a kapitány elé.

-Ha biztos ezt akarod…- sóhajtott Bocskor.

Fél perc múlva Davy Jones előtt álltak.

-Mi a neved te leány? – kérdezte a könyörtelen kapitány.

-Kitty Swann.- nyögte ki Leia az első nevet, ami eszébe jutott.

-Értem. Akkor Miss. Swann, üdvözlöm a Bolygó Hollandin! – nevetett gonoszul Jones- börtönbe vele!

Eközben Tia Dalmánál Lizzyék ébredezni kezdtek.

-Jack- sóhajtott Elizabeth- mi lehet veled? Élsz még egyáltalán? És megbocsátasz valaha?- nem is sejtette, hogy valahol távol, a Bolygó Hollandin, Jack fejében ugyanezek a gondolatok jártak…

Leia belépett a cellájába. Szeme sarkából látta, hogy egy félreeső zugban Jack Sparrow kapitány ült, és rumot iszogatott. Rejtély, honnan szerezte… Az egyik sarokban egy leány ült, és sírt. Leia odalépett hozzá.

-Szia! A nevem Kitty Swann. Te ki vagy?

-Szia. Elizabeth Lair. – pillantott fel a lány.

-Szóval Elizabeth… hívhatlak Lizzynek?

-Persze, de miért?

-Tudod, egyszer ismertem egy lányt. Őt is Elizabethnek hívták. De a szerelme mindig csak Lizzynek hívta. Jack volt a férfi neve. Az a kár, hogy bármennyire is szerették egymást, Jack nem vallotta ezt be magának, hisz kalóz volt. De Lizzy sem, mert már volt vőlegénye, és bebeszélte magának, hogy Williamet szereti. Sajnos a falat kettőjük közt csak egy csók erejéig tudták lerombolni. De bármennyire édes volt ez a csók mind a két félnek, még ez is mást takart. Egy tengeri szörny volt a nyomukban. A Kraken. Azt hitték, a hajójukat üldözi, ezért akarták elhagyni. Viszont Lizzy tudta, hogy Jack az igazi célpont, és csak úgy szabadulhatnak, ha hozzáláncolja az árbochoz. Ehhez viszont el kellett terelnie a figyelmét.

-Te jó ég… hogy tudta ezt tenni a szerelmével? – szörnyülködött a kislány.

-Egyszerűen. – mondta Jack, aki már egy ideje hallgatta a történetet, és most közelebb lépett hozzájuk.- Történetesen én is ismerem a történetet. – húzta el a száját - Jack jó barátom volt. Nagyon szerette az ő kis Lizzyjét, ahogy magában nevezte. De csak magában, hisz Lizzy sosem volt az övé, és nem is lesz. Ő sosem szerette Jacket. Csak játszott vele. Élvezte, hogy kitépheti a férfi szívét, és darabokra törheti.