Karib-tenger kalózai 4

Ez a saját 4. részem. Onnan kezdődik, hogy Will megérkezik Elizabethhez és a fiához. Tuladonképpen ott folytatom, ahol a kisfilm abba maradt.

Kint korom sötét volt. Port Royalban szinte minden aludt már. Egy kis házból fény szűrődött ki. Négy ember ült egy asztalnál. Egy öregember, egy férfi, egy nő és egy 10 évforma fiúgyerek. Halkan beszélgettek. A férfi és a fiú kicsit tartózkodóan viselkedtek egymással, de ennek ellenére érezni lehetett a boldogságot a levegőben.

 - És mesélj Will mi hír a tengeren? – kérdezte a nő a férfit, Willt.

 - Semmi újdonság. Nem igazán történik semmi. Minden nap arra vártam, hogy lássalak titeket.

 - Mi is arra vártnk! – mondta rögtön a nő. – Mikor Bill visszajött el se tudod képzelni milyen boldog voltam. Annál csak most vagyok boldogabb!

Will erre megcsókolta a nőt, akit egyébként Elizabethnek hívtak.

 - És ti hogy vagytok, minden jól megy?

 - Természetesen fiam! – válaszolta az „öregember”, Bill. – Éljük az életünket és senki nem zavar meg minket. Egyébként kalóztámadás se volt az óta mióta… szóval rég nem volt! Talán Jack beszélt néhány kalózzal és megkérte őket, hogy ne támadjanak.

 - Erről jut eszembe, pár napja láttam Jacket!

 - Milyen Jacket? – kérdezett bele a kisfiú.

Elizabeth megpróbálta jelezni Willnek, hogy ne mondjon többet, de a férfi nem figyelt rá.

 - Hát Jack Sparrow-t! – felelte Will, miközben a nő fejét csóválva nézett rá.

 - Te ismered Jack Sparrow kapitányt?!

 - Még szép hogy ismerem, anyád is ismeri.

A fiú most hitetlenkedve nézett Elizabethre, aki igyekezett úgy csinálni mintha rettentő fontos lenne az, hogy van egy lyuk az asztalon.

 - Mért nem mondtad nekem soha? 

Most Will nézett döbbenten a nőre.

 - A fiúnk nem is… John nem tud azokról a dolgokról, amiket Jackkel csináltunk?

 - Will! Ne!

 - Miért miket csináltatok Jackkel? Ott voltatok mikor visszaszerezte a Gyöngyöt? Vagy mikor egy szigeten ragadt és teknőcökkel meglógott? – kérdezte mohón a fiú. Bill nevetve nézte, ahogy Elizabeth dühösen mered férjére, és ahogy unokája várja szülei válaszát.

 - Neked Will senki sem szólt, hogy a fiad egy Jack Sparrow rajongó… - mondta nevetve Bill.

 - Hogy mi? – kérdezte homlokát ráncolva Will.

 - Egyszer csak, egy pár éve mindenben Jack Sparrowra akar hasonlítani és már vagy ötszázszor elmesélte, hogy ha nagy lesz ő lesz a Gyöngy kapitánya. – folytatta Bill. Miközben a két férfi beszélgetett Elizabeth összepakolta az edényeket és finom házsüteményt készített az asztalra.

 - Hát ez remek. – mondta Will. – A fiam Jack Sparrow rajongó , a feleségem Jack Sparrow rajongó.

 - Hogy mi!?- kérdezte dühösen a feleség. – Mi, az hogy Jack Sparrow rajongó vagyok?!

 - Ne is tagad, hogy volt egypár közös jeleneted Jackkel… - válaszolta mosolyogva Will.

 - Közös jelenet? Azok a közös jelenetek miattad voltak! Miattad mentem Jackkel és arra a rohadt szigetre is a miatt kerültem, mert…

 - Nyugodj meg, Elizabeth! Ne haragudj… Nem tudtam, hogy ennyire felzaklat Jack.

Will az ölébe húzta Elizabethet és megcsókolta.

-       Persze, hogy felzaklat, mert Jack mindig bajt hoz ránk. Mást se csinál csak rumot, vedel!

-       Nem igaz! Jack egy hős! – vágott közbe John.

-       Még hogy hős! Te nem ismered Jacket! Jack Sparrow egy kalóz! És minden kalóz egy gonosz, szívtelen, nagyképű…

-       Ezt pont te mondod? – szólt csendesen Will. – Hiszen te kalózkirály vagy!

-       Hogy mi? – kapta föl a fejét John.

-       Megválasztott kalózkirály. – folytatta Will. – Akkor kezdődött mikor Jack ért indultunk a világ végére…

És a következő pár órában Will és Elizabeth elmesélte a Jackkel közösen megélt kalandjaikat.

                                            * * *

- Na jól van, most már elég legyen! Lassan reggel lesz és még aludni is, szeretnék ma éjjel! – jelentette ki jóval éjfél után Elizabeth.

 - Ne! – kiáltotta elkeseredve John. – Meséld el még, hogy milyen Tortuga!

 - Tortuga egy gusztustalan hely, ahová remélhetőleg soha többet nem megyek!

 - Elizabeth ne légy ilyen türelmetlen! – szólt rá Will, mire Elizabeth bevágott egy grimaszt.

 - De még dolgunk van ma! – suttogta Elizabeth férje fülébe, mire Will elmosolyodott,

De még mielőtt válaszolhatott volna, kopogtattak.

-       Ki lehet az? – kérdezte csodálkozva a férfi. – Vártok még valakit?

-       Nem…

Elizabeth elindult az ajtó felé, de Will megállította, majd intett, hogy majd ő megy. Útközben előhúzta kardját. Már majdnem elérte az ajtót mikor azt betörte valaki kintről. Nem látták az arcát, csak az árnyékát.

-       KI az? – kérdezte Will.

Válasz helyett egy pisztoly jelent meg az ajtóban.

-       Dobd el a fegyvert, fiam!

-       Kérdeztem valamit! Ki maga?

Az árnyékból előlépett egy férfi. Rég mosott, koszos ruhában volt és rettenetesen bűzlött.

-       Will? – nézett rá csodálkozva az előtte álló férfira. – Elizabeth?

A házban lakó egyének szintén meglepetten bámultak rá. Egyikük sem szólalt meg, míg nem John tátott szájjal megkérdezte:

 - Jack Sparrow?

Jack ránézett a kisgyerekre és ezt válaszolta:

 - Jack Sparrow kapitány!