- Hogy a csudába kerülsz ide? – kérdezte csodálkozva Elizabeth a kalózt.

 - Így köszöntjük a régi barátokat, drágám? – nézett rá szemrehányóan Jack és elindult, megölelje a nőt, aki gyorsan eltolta magát a férfitól.

 - Tiszta a ruhám… - magyarázta,  a kapitány erre csak vigyorgott majd pedig kezet fogott Willel.

 - William! Jó újra látni! Mi a helyzet a Hollandin?- meg se várva Turner válaszát tovább indult Billhez. De útját állta John.

 - Ez meg ki? – kérdezte Jack meglepetten. – Csak nem ti csináltátok?

Elizabeth erre felhúzta szemöldökét, majd megfogta fia karját és megpróbálta elhúzni a kalóz elől.

 - Ő a fiunk John. – magyarázta Will.

 - Helyes kölyök… Hasonlít rád… ugyanolyan a…

 - Mit keresel itt? – szakította félbe Elizabeth.

 - Csak beugrottam egy pillanatra, köszönteni a régi barátokat.

 - Honnan tudtad, hogy itt lakunk? – szögezte neki a kérdést Lizzy.

 - Én Jack Sparrow kapitány vagyok drágám! – felelte logikusan Jack, miközben megkínálta magát egy almával.

 - Áh és a Gyöngy egész legénysége arra vár, hogy maga meglátogasson minket!

 Jack erre nem tudott mit felelni, de nem is kellett, mert ekkor kiabálás ütötte meg a fülüket.

 - Ajaj… - nyögte a kapitány.

Bill rosszat sejtve nézett a kapitányra.

 - Ugye ezeknek a kiabáló embereknek semmi köze sincsen hozzád.

 - Áh dehogy… - vigyorgott a kapitány.

Kintről még erősebben hallatszott a hang.

 - Biztos bement valamelyik házba.

 - Úgyse ússza meg! ...Nézd azt a házat! Oda ment.

Most lábdobogás ütötte meg a fülüket.

 - Kapitány! – köszöntötte az érkezőt az egyik beszélő.

 - Megtaláltátok? – hallatszott egy ismerős hang.

 - Nem, de valószínű, hogy abban a házban van…

 - Akkor mire várnak még?

Elizabeth ránézett férjérre, aki ijedten nézett vissza rá. Majd mindketten Jackre néztek, vagyis néztek volna, mert a kapitány időközben eltűnt , s csak az alma maradt a helyén.

 - Elizabeth, menjetek gyorsan a másik szobába! Én addig… - de ekkor már késő volt, két ember rontott be a házba.

 - Senki ne mozduljon! – kiáltották, majd utat engedtek a harmadik érkezőnek is.

 - Ba… Barbarossa? – nézet rá csodálkozva Will.

 - Mr. És Mrs. Turner! Mi csoda meglepetés! Hogy tetszik a házas élet? Tetszik? Örülök, de most ha megbocsátanak… - mondta Barbarossa, majd intett a két kalóznak, hogy kutassák át a hajót.

 - Hello, cicám! – köszönt vigyorogva az egyik, Pintel.

 - Kit keresnek? – kérdezte John.

 - Egy ifjú Turner, ha nem tévedek… - nézett a fiúra Barbarossa. – Jack Sparrowt keressük.

John erre elvigyorodott, de az anyja gyorsan a szájára tette a kezét.

 - És miért keresik?

 - Mert a szemét tolvaj ellopott tőlem egy térképet!

 - Egy térkép? – ráncolta a szemöldökét Will.

 - Tudod, amit még Sao Fengtől kaptunk. 10 éve keresem Jacket.

 - 10 éve??? Ennyire fontos az a térkép? – csodálkozott Lizzy.

 - Nem kifejezés, hogy fontos! Rajta van, hogy… - csörömpölés hallatszott a másik szobából. - Hé, mi volt ez?

A társaság Barbarossa vezetésével becsörtetett a másik szobába.

 - Kapitány… - lihegte Ragetti. – Sparrow… elment és magával vitt egy ládaféleséget…

 - HOGY MIT??? – kiáltotta Will. – MERRE MENT?

 - Kiment az ablakon.

 - Sajnálom Elizabeth, de el kell mennem. – mondta Will majd átugrott az ablakpárkányon. – Maradj itt Johnnal… 10 év múlva látjuk egymást.

 - Megörültél? – nézett rá Elizabeth. – Csak nem képzeled, hogy hagyom, hogy egyedül menj Jack után?! Mi is megyünk! …Gyerünk John!

 - Hogyan? Nem… maradjatok itt.

 - Nincs vita! Siessünk, mert Jack a végén túl messzire megy.

Will átemelte feleségét és fiát az ablakon, majd megvárták, míg Barbarossa is átmászik a két matrózzal.

 - Újra együtt megyünk Jack után! – nosztalgiázott Barbarossa.

 - Igen, de most nem azért megyünk, hogy megmentsük, hanem, hogy megöljük! – vágta rá Elizabeth.

 - Ez a verzió nekem is jobban tetszik, elhiheti…

A hat ember pedig végig rohant a csendes Port Royal-i utcán, hogy megtalálják a híres Jack Sparrow-t.

( Bill ott maradt)