Teltek, múltak a napok, a kórházak megteltek emberekkel, az újságok rejtélyes halálesetekről írtak... De nem részeletezem tovább, térjünk is át történetünk fő helyszínére a....
Csokiii! - kiáltott fel boldogan Elizabeth. Will önelégült vigyorral nyomott a kezébe vagy féltucatot, miközben Jack csak a szemeit forgatta.
Neked is hoztam ám. - azzal Turner a kezében szorongatott maradék édességet meglengette előtte. A kapitány elhúzta a száját és kikapta a színes csomagolásba burkolt tábla csokoládékat Will kezéből.
Milyen új őrület ez? - kérdezte Jack szemöldökráncolva. A borítás hátuljára meredt és keresni kezdte az áruló „E betűk”-et.
Nem tudom... - motyogta Liz réveteg arckifejezéssel. - De baromi finom lehet...
Szerelmi bánatban szenvedsz vagy mi? - tudakolta Will döbbenten. Közben a kalózok hatalmas ’WW’ feliratú kartondobozokat cipeltek át a Gyöngyre a Hollandiról.
Megfertőzöd a legénységemet is! - méltatlankodott Sparrow.
Ugyan már. Csak nézz rá Elizabethre. - a lány mohó pillantások közepette tépte föl az első csomagolást. A kalóz legyintett.
Csoki-komplexus. De én nem szeretem a csokoládét. - undorodó pillantással a háta mögé hajított egy bűzlő, Wonka féle ’Édes Kraken’-t.
Van rumos is.
Mondom, hogy nem szeretem a... Lizzie! Civilizált emberek közt vagyunk! Először szabadítsd meg a csomagolástól és aztán...
Figyelsz rám Jack?
Próbálok etikettet tanítani a kalózkirálynőnek.
Mmmm... es mennyei... - dünnyögte Elizabeth teli szájjal.
Mit eszel?
Hát sokit... - Jack égnek emelte a tekintetét, és - figyelmenkívül hagyva Liz méltatlankodó, ámbár érthetetlen motyogásait - elvette tőle az édességet.
Sparrabeth. - olvasta halkan.
Mi van veled?
Semmi.
Csak mintha azt mondtad volna, hogy Sparr...
Nem fontos.
Szerinted mit nyammog ennyire Elizabeth?
Ez kérlek, egy keserű csokoládé, édes töltettel... - Jack megszagolta aztán óvatosan beleharapott.
Na?
Nem rossz... - Will közben meghámozott egy másik, ’Sparrow bosszúja’ elnevezésű csokit.
Én a helyedben nem tenném William, mintha azt olvastam volna, hogy halálos mé... - Turner mohón beleharapott az édes táblába, aztán a hasához kapott, fölakadtak a szemei és összecsuklott.
...reg van benne. - fejezte be a mondatot Jack.
Drágám, mi történt veled? - kérdezte döbbenten Elizabeth a földön elterült Willtől.
Ez nagyon rossz ízű... - hörögte a Hollandi kapitánya aztán örökre lehunyta a szemeit.
Azt hiszem meghalt...
Jaj ne! - Liz kétségbeesetten kitépte Jack kezéből a megkezdett ’Sparrabeth’ csokoládét és bánatosan tömni kezdte magába.
Mi a fene az a ’Davy Jones meglepetése’?
Ast ne kóstold meg!
Miért?
Mert állítólag belülről esnek meg a kis tengeri teremtmények tőle. - magyarázta Elizabeth, szokás szerint teli szájjal.
Te jó ég... - ebben a pillanatban óriási csápok emelkedtek ki a vízből. Jack úgy érezte menten elájul. Könyörgően nézett a lányra.
Most nem engem üldöz. Esküszöm! Kérlek! Ne bilincselj meg... - rimánkodott, már-már térden állva.
ITT A GUMICUKOR-KRAKEN! - Sparrow ennél a pontnál ájultan rogyott össze.
Affene. - motyogta csüggedten Elizabeth. - Most ehetem meg egyedül...