Az egész azzal kezdődött mikor Barbarossa kapitány kirakott minket a már-már megkedvelt szigetemre az Isla de Muertára.Tenger,napfény és csak mi ketten e gyönyörű szigeten.Elizabethnek mégsem volt olyan túl jó kedve.Dühösen rohant ki a tengerből és először természetesen engem illetett kedves szavaival.
-Elegem van !Az egész egy medál miatt és természetesen maga miatt van Mr.Sparrow!
-Ugyan már!Ne túlozzuk el a dolgokat,azért ennyire nem vészes.(mosolygott Jack a lányra)
-Mit ért azalatt,hogy nem vészes?Még van képe a szemembe vigyorogni? dühöngött Lizy
-Szívem!Gondoljon csak bele!Itt vagyunk egy lakatlan szigeten,ahol a szabad éj alatt töltjük az éjszakát csak mi ketten "maga és én" "én és maga".És még rumot is találunk!!!
-És ez a tudat megkéne,hogy nyugtasson engem?Még valami !Ha kérhetném ne szólítson szívemnek! mordult rá kissé idegesen
-Akkor szívem!maga szerint vajon miért vagyunk ezen az isten verte szigeten csak mi ketten egyes egyedül ,ha nem a véletlen miatt.?!
-Fejezze be!tudja jól,hogy véletlenek nincsenek!mordult rá a kalózra.
Azzal mérgesen elindult a sziget másik végére.A kapitány ott maradt gondolta úgyis visszatalál hozzá a lány.Besötétedett kezdett hűvössé válni az idő.Jack ott volt ahol eddig is csak annyi különbséggel ,hogy tüzet gyújtott és esti hangulatként hozott pár üveg rumot amit a tengerészek pincéjében talált.
-Hol lehet ez a konok lány?gonolkodott fennhangon.Nem értem miért teszi ezt velem mikor én.........mielőtt befejezte volna a mondatát Elizabethet pillantotta meg .
-Hol járt kedvesem?kérdezte tőle gúnyosan mivel tudta,hogy a lány megvolt picit sértődve rá.
-Hagyjuk ezt Mr.Sparrow !és mintha valamire megkértem volna .....
-Jöjjön üljön le!
Elizabeth leült a kalóz mellé s magában örült,hogy nincs egyedül.Élvezte Jack társaságát hiába is akarta tagadni saját magának.
-Jack !ha már itt ülünk egy lakatlan szigeten csak mi ketten(közben mosolyog)akkor üssük is el az időt!Meséljen magáról és a családjáról.
-Drágám!ha én a családról beszélnék....na jó elmondom de csak mert maga kérdezte....S közben mélyen a lány szemébe nézett.
-Van egy apám maga is kalóz de elhagyott engem .Egész fiatal voltam még.Anyámmal maradtam de ismét egyedül kellett élnem.Anyámat az angol flotta csapata megölte és én elszöktem.
Elizabeth magába fordulva picit kellemetlenül érezte magát mivel őt pont a családja az angol flotta keresi akik valószínűleg megölték Jack szüleit még akkor.
-Sajnálom!Nehéz gyerekkora lehetett.
-Ugyan,nézzük a jó oldalát!Valószínűleg akkor lettem a híres Jack Sparrow kapitány.Mosolyodott el Jack,bár hangjában hallani lehetett a megtörtséget.
Elizabeth közelebb ült ,hogy együtt érezzen a kapitánnyal és látszott rajta megbántani a délutáni viselkedését.
-Most maga meséljen!Hogy van a fiatal William a tisztes vőlegénye?
-Oh Jack!Mostanra talán már menyasszony lehetnék de így.......hallgatott el a lány.
Jack közelebb hajolt s mostmár csak a szemét nézte.
-Tudom én, ne is folytassa!Nem élvezi a híres Jack Sparrow társaságát.(mosolyodott el)
-Nem Jack nem erről van szó csak ..csak hiányzik a házas élet.
-Értem én nem kell magyarázkodnia!De talán maga és én vagy megint messzire hajóztam!?kérdezte de már ajkaik majdnem összeértek.
-Mr.Sparrow!Hová gondol?vágott vissza a lány.
-Oh sajnálom!Talán a rum az oka.
De ekkor már Elizabeth megcsókolta a férfit.A kapitány átkarolta Lizy derekát és visszacsókolta de már mindeketten a tűz mellett feküdtek.
-Ne ..nem szabad!Nem tehetem!suttogta hallkan Lizy.
-Miért nem?Mondja miért?
-Nem lehet....azzal kicsúszott Jack alól és ismét mellette ült.
-Sajnálom Jack.
-Oh ne is foglalkozzon vele..szomorkodott.S,hogy a lány ne legyen zavarban megkínálta őt.
-Rumot esetleg?
Elizabeth a férfira nézett...-Nem köszönöm!
Azzal más felé terelte a szót.
-Talán holnap az Angol flotta zászlósai ránktalálnak.
-Reménykedjünk!válaszolta a kapitány.-Nekünk úgysem jött volna össze !
E célzással a lányt olyan zavarba hozta ,hogy elhúzódva lefeküdt aludni.
-Jó éjt Mr.Sparrow!
-Szép álmokat szívem!Álmodjon velem!mosolygott Jack de ezt már Lizy nem látta.
Jack csak hajnalban tért nyugovóra addig figyelte a lány ütemes szuszogását.
Úgy érezte elárulták és most azt érezte ,hogy lehet családja de nem rajta múlott,hogy nem lett.Reggel az Angol flotta talált rájuk teljes épségben de mindenhez úgy álltak hozzá a kapitány és Elizabeth is mintha mi sem történt volna.
AJÁNLOM AZ OLDALT
