Elizabeth nem messze ült a kormánytól és Johnt simogatta.
 - Próbálj meg elaludni – mondta neki.
 - Nem vagyok álmos! Mesélj valamit!
 - Jaj Istenem, John – sóhajtott Elizabeth. – Fáradt vagyok.
 - A rum felébreszt – szólt oda Jack, aki a kormánynál állt és természetesen rumot ivott. Elizabeth ránézett, mire a férfi megeresztett egy vigyort, és oda dobta az üveget.
 - Na jó, mit meséljek?
- A Gyöngyöset! – vágta rá rögtön a fiú, mire Elizabeth felmordult.
 - Mi olyan izgalmas abban?
- Minden! Na gyerünk!
- Majd Jack elmeséli!
Johnnak tetszett az ötlet. Persze a kapitánynak annál kevésbé.
- Nem tudok mesélni!
- Dehogynem! Mesélni mindenki tud.
- Én nem. Egyáltalán mit kell mesélnem?
- Azt, amikor itt voltunk a Gyöngyön és kerestük Jones szívét.
- Ki fog kormányozni? – akadékoskodott Jack. Gibbs jelent meg a fedélzeten, akit rövid keresgélés után Jack újra felvett.
- Majd én, uram!
Jack fintorgott egyet, majd rávette magát, hogy oda álljon Elizabethékhez.
- Nos… Az úgy volt, hogy a te drága anyukád Tortugára ment. És nekem meg kellett egy kis legénység…
- Inkább úgy mondanám, hogy néhány hülye, akit feláldozhatsz magad helyett – szólt közbe Elizabeth.
- Az ugyan az! – legyintett Jack, majd folytatta. - Szóval, mi is itt voltunk Mr. Gibbsszel. Éppen indultunk, mikor jött az anyád, hogy a szerelme után jött.
Elizabeth úgy vélte, hogy ez a mondat kicsit furán jött ki. John is úgy vélte, mivel hogy nagyot nézett. - Te régen szerelmes voltál Jackbe?
- Mi? Dehogy is!
John Jackre nézett, aki szépen vigyorgott.
- Na szóval, utána oda adtam neki a tájolót, hogy megtaláljuk a szigetet. Ezután szépen felszálltunk a hajóra, és elindultunk. Aztán sok minden történt…
- Mi minden? – kérdezte mohón John.
- Miss. Swann, maga jön!
- Mi? Miért? J
ack odahajolt a nőhöz.
- Csak nem azt várja tőlem, hogy elkezdem ecsetelni ennek a szegény gyereknek azt a sok szép közös emléket…?
- Milyen közös emlék? – szólt közbe John. Elizabeth a kezével jelezte Jacknek, hogy tényleg nem kell elmondania a közös élményeiket, többek közt, mikor Jack felajánlotta a házasságot, vagy akár magát a csókot is… Na persze mindannyian tudjuk, hogy Jack iszonyat kedves ember… Épp ezért a kapitány elérkezettnek látta az időt, hogy elmondja a fiúnak, a Krakennel való találkozását.
- Bizonyára hallottál már Davy Jonesról… - kezdte Jack.
- Persze.
- Neki volt egy állatkája.
 - Igen, tudom, a Kraken.
- Hú de jól informált vagy… Szóval – fojtatta Jack. -, rám küldte az állatkát, na persze közben a drága anyád is a hajón volt. És hát, neki nagyon nem tetszett, hogy ránk vadászik a picike… Így hát úgy döntött, inkább megcsókol.
Elizabeth ijedten és szégyenkezve lehajtotta a fejét, miközben John döbbenten meredt rájuk.
- Jack légy szíves ne! – suttogta a férfinak. – Máskor megbeszéljük.
- Nem kell ezt megbeszélni. Egyszerű a téma! Megcsó…
Elizabeth fogta és elrántotta Jacket. Bevitte a kapitány kabinjába, majd így szólt:
- Elrontottad a fiam első találkozását az apjával, azzal, hogy oda toltad a képedet! Most pedig elkezdesz ilyen dolgokról beszélni! Rég lezártuk az ügyet! Tudod, hogy miért csókoltalak meg, nem?
- Igazság szerint nem értem minek kajáltattál meg a Krakennel. Meghalt volna, ha vársz egy kicsit. Különben is minek mentettél meg?
- Hát, mert… - Elizabeth nem tudott mit mondani, Jack pedig csak vigyorgott.
- Na látja, Miss. Swann… Nem tud ellenállni majd…
- Mert édes a jutalom… - fejezte be helyette mosolyogva Elizabeth, visszaemlékezve a régi kalandra.
- Tudni akarja majd, hogy milyen érzés – mondta végül Jack. – Most pedig menjen vissza a kicsi Turnerhez, és magyarázza ki magát. Mesélje el neki milyen nagyszerű dolgokat tett az apja.
- Arról már eleget hallott… Van egy jobb ötletem. Meséljen neki maga. Biztos élvezni fogja, bár kívülről tudja Jack Sparrow összes történetét…
- Jack Sparrow kapitányét! – javította ki a férfi. – Na jól van, mesélek neki, de csak mert olyan nagyon kedves vagyok… Oh, és kérek rumot is. Attól jobban emlékszem az életemre. – fejezte be Jack, azzal kifelé indult, mikor Elizabeth megszólalt:
- Tudni akarom, hogy milyen érzés…